Ezek a gondok nem új keletűek. 2025 nyarán Maros megyében a megengedettnél magasabb sótartalom miatt kellett korlátozni az ivóvíz használatát több településen.

A mostani válság tanulsága, hogy az ivóvízbiztonság nem csupán infrastruktúra-kérdés: olyan stratégiai jelentőségű terület, ahol a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az energiaellátás és a lakossági szolgáltatások egyaránt sérülékenyek. A Paltinu-ügy azt mutatja, hogy egyetlen kritikus pont meghibásodása is több tízezer ember életét és a teljes gazdasági működést érintheti.

A lakosság ellátása fokozatosan helyreállt, ám kezdetben több településen csak korlátozott, nem minden esetben azonnal ivóvíz-minőségű szolgáltatást tudtak biztosítani, a teljes normalizálás napokat vett igénybe. A felelősség kérdése továbbra is napirenden van. A szakértők szerint a hasonló válságok elkerüléséhez sürgős, országos szintű vízügyi modernizációra, átláthatóbb működésre és hosszú távú stratégiai beruházásokra van szükség.

A hazai ivóvízellátás sincs biztonságban

Az eset Magyarország számára is egyértelmű figyelmeztetés.

Számos vízbázis védőterülete csak részben kiépített, több felszíni víztározó pedig hasonlóan érzékeny az extrém csapadék okozta zavarosságra és hordalékterhelésre, mint a romániai Paltinu-tározó. A román válság azt mutatja, hogy az elmaradt karbantartások, a halogatott rekonstrukciók és az alulfinanszírozott víziközmű-szektor Magyarországon sem csupán műszaki problémát jelentenek, hanem közvetlen ellátásbiztonsági kockázatot hordoznak, illetve termelésbiztonsági és élelmiszer-biztonsági problémákká gyűrűzhetnek tovább. Hiszen egy felszíni víztározó vagy vízkezelő rendszer működésképtelensége nemcsak a lakossági ellátást veszélyezteti, hanem közvetlen termelési kockázatot jelent a gazdaságok számára is, különösen szélsőséges időjárási helyzetek idején: az öntözés, az állattartás, az élelmiszer-feldolgozás és a vidéki települések vízellátása ugyanazon vízbázisokra és infrastruktúrára támaszkodik.

Waum Konrád Hunor