Miért válik gyakoribbá a tüdőgyulladás télen?
A téli időjárás önmagában is komoly megterhelést jelent a haszonállatok számára, ám a hidegfrontok, a hirtelen hőmérséklet-ingadozások és a magas páratartalom együttesen még tovább gyengítik az immunrendszerüket.
Dr. Kevin Washburn, a Texas A&M Egyetem állatorvosa szerint a tüdőgyulladás gyakran nem egy új fertőzés eredménye, hanem azoknak a baktériumoknak az elszaporodása okozza, amelyek egyébként is jelen vannak az állatok felső légutaiban.
A probléma akkor válik súlyossá, amikor a stresszhatások következtében az immunvédelem átmenetileg összeomlik, és a kórokozók könnyen lejutnak a tüdőbe, ahol gyulladást idéznek elő.
A legfontosabb kiváltó tényezők közé tartozik a hosszú távú szállítás, a vírusos légúti fertőzések, a választás okozta stressz, az erős időjárási ingadozások, illetve az állatok keveredése az aukciós telepeken.
A túlzsúfolt tartási körülmények különösen növelik a légzőszervi megbetegedések kockázatát.
A jelenség hazánkban is évről évre visszatér. A hirtelen lehűlések okozta hőstressz, a párás hideg, az ammónia felhalmozódása és a nem megfelelő férőhelyek együttese sok telepen idéz elő téli betegségcsúcsokat. Az Európai Unió állategészségügyi adatai szerint a közép-európai országok közül Magyarországon, Lengyelországban és Romániában különösen magas a téli légúti megbetegedések aránya – részben az időjárási szélsőségek, részben pedig a nagyobb állománysűrűség következtében.
Hogyan ismerhető fel a tüdőgyulladás korai szakaszban?
A tüdőgyulladás többnyire alattomosan kezdődik, az első jelek gyakran csak az étvágy csökkenésében, a bágyadtságban vagy a kissé szaporább légzésben mutatkoznak meg. A láz is fontos figyelmeztető tünet lehet, bár sokszor csak később válik egyértelművé.
Ahogy a betegség súlyosbodik, az állat jellegzetes testtartást vesz fel: kinyújtja a nyakát, könyökeit eltartja a testétől, és látható erőfeszítéssel próbál levegőt venni.
A zihálás, a köhögés vagy a fájdalmas légvétel már a kór előrehaladott állapotára utal.
