A technikai megoldást segítette, hogy odvas a fa, egész a földig leér az üreg. Ebbe tolta be a szobrász a kertben kidőlt másik fa levágott többméteres ágait, tartókonzolt kialakítva. Ennek segítségével, majd egy ágvillával alátámasztva tudott függesztés nélkül a levegőben fonni.

Mikor megemlítem, hogy tavasszal erre kirándulva abban bíztam, nyár végére már egy kizöldült, élőnek ható ágat fogok találni, és most kicsit csalódott vagyok, elmosolyodik. „Nekem is az volt a célom, az élőfaművelés nagyon izgalmas művészeti irányzat. Szívesen foglalkozom vele nemcsak elméleti tanulmányokban, de gyakorlatban is művelném. Néha akadályokba ütközik a megvalósítás. Itt a védett tájképi kertet tiszteletben kellett tartanom. De, ha zöld utat kap a zöldítés, szívesen vállalom. A vesszőfonat köré gyökereztetett zöldvessző is vezethető, így az élő felület újraképződtével lehetővé válhat egy sajátos fauna betelepülése is.” Mielőtt utunkat folytatnánk, még rámutat a szárnyasdió tóra boruló lombos ágára, melyen villódzik, táncol a hullámok rávetülő fénye. „Ide, a víz fölé szeretnék Alexander Calder szellemében egy mobilszobrot készíteni tükörlapokból, alá meg úszóművet, ami fölerősíti a fényhatást, hogy mások is észrevegyék ezt a rejtett szépséget.”

A molnárkák tudománya

A botanikus kertben a vizek is látványos szerepet kapnak. Szerencsés adottság, hogy a területen áthalad egy természetes vízfolyás, a Sződrákosi-patak. Ebből fűzte le Jámbor Vilmos a három nagyobb tóból álló rendszert, és a csobogó vízre is hangsúlyt fektetett. Kialakított egy hegyvidéki tájat, ahová vízesést tervezett. Bár ma már szivattyúval működik, hajdan csacsifogattal hordták fel a vizet. Mi viszont másik kedves látványra bukkantunk a tónál. A lombok alatt csendesen hintázva kecses, nyurga fémalakok, gigantikus molnárkák úszkálnak a vízen. Újabb Szentpéteri-alkotás, a címe: Vízenjáró. „A tavi molnárpoloska testfelépítése a víz felületi feszültségéhez kötött életmódot tesz lehetővé: az egyenletes testsúlyeloszlás, a lábakon található mikroszkopikus szőrök segítségével a ragadozó rovarok gyorsan és könnyedén haladnak a víz felszínén még viharos időben is.

Ehhez alapos felkészülés kellett, Zsuzsa pontosan megfigyelte, tanulmányozta a kis élőlényt, és bizony szabályos műszaki rajzot is készített róla. Kikísérletezte, hogyan kell nagyítani, milyen alakja, arányai vannak, statikailag hogyan lehet alátámasztani, milyen szögekben álljanak a lábak ahhoz, hogy az építmény meg is maradjon a vízen, felhajtó erőt számolt, kutatott. Így készült el végül élethű nagyításban lágyvas drótból saját kezűleg hegesztve, kerek parafa talpakkal a Vízenjáró. Példányai vékony damillal vannak lazán kikötve, hogy az áramlással kicsit tudjanak mozogni. Mi meg tűnődve nézzük, ahogy a lombok közt beszűrődő napfényben a molnárkák ugrálnak óriásmakettjük körül, és a tófelszín gyűrűket vet, jelezve: a természet befogadta az emberkéz alkotását.