0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. december 29.

Természet a művészetben – művészet a természetben

A télen-nyáron gyönyörű vácrátóti Botanikus Kert hazánk leggazdagabb növénygyűjteménye.

A víz varázsa

vácrátóti botanikus kert kertészet a mi erdőnk
Fotó: Csatlós Norbert

Megtekintjük a legújabb, éppen készülő munkát, egy légies, habos, bongyor vesszőfonatot, ami leginkább cumulus-felhőt idéz. Kiderül, nem tévedés, valóban felhő alakul. Esővarázslat a mű címe. „Mágikus aktusnak szántam. Évek óta súlyos aszály van. A szimpatikus mágia szerint a hasonló a hasonlóra hat, tehát hasonló jellegű fellegeket próbálok vele idevonzani. Hátha kifakadnak, leesik végre az eső, és nem jelent akkora terhet a szárazság ennek a gyönyörű környezetnek.” A tervrajz szerint 12 földbe rögzített bambuszszálon áll majd a felhő, azok jelképezik a zuhogó esőt. A bambusznád a monszun éghajlaton őshonos, és a fűzfa is erősen vízhez kötött. Tudatosan olyan természetes növényi anyagokat választott az installációhoz a művész, amelyeknek lételeme a víz. „Nálam mindig az első, hogy egy koncepcióból indulok ki, és ahhoz keresek technikát és anyagot. Szeretem, ha koherens egész, amit alkotok, és az megállja a helyét.”

Elnézve a munkákat, megkerülhetetlen kérdés a nyugati világban a ’70-es évektől kibontakozott land art irányzat és a természetművészet kapcsolata, hiszen mindkettőben a természet maga a helyszín, a téma és az anyag.

„A land art nagyobb méretű földmunkával, monumentális felszínalakítással jár. A természetművészet képviselői ma már finomabb beavatkozásokra törekszenek. Közös jegyük viszont az efemer jelleg, az alkotások nem az örökkévalóságnak készülnek, átengedik őket a természet erodáló erőinek. Itt a botanikus kertben született munkáknak is lejár az idejük, és újabb műveknek adják át a helyüket.”

Lány a világ végéről

Szentpéteri Zsuzsanna életútja legalább olyan érdekes és meglepő, mint az alkotásai. „Világvégi kis helyen nőttem föl, egy falunak sem nevezhető településen, amit a térkép se jelez. Szántóföldek és csatornák vettek körül, így korán megszerettem a természetet, minden időt kinn töltöttem. Biológia tagozaton érettségiztem Debrecenben, biológuskutató akartam lenni. Belógtam a felnőtt könyvtárba olvasgatni, érdekelt mi foglalkoztatja a tudósokat. Hallottam a humán genom programról, ahhoz akartam később csatlakozni. Gondoltam, ott lesz az élet megfejtése, feltárul minden titok, hogyan működik a világ.”

Az MTA izotóp laborjában kutató asszisztensként dolgozva aztán rájött, ez mégsem az ő világa. Londonba költözött, galériákba, múzeumokba járt, és ott találkozott olyan művekkel, amik fölkeltették képzőművészeti érdeklődését.
fráter erzsébet
Fráter Erzsébet, a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert vezetője

Hazajőve képezni kezdte magát felnőtt szakképzéseken, közben fölvették a Képzőművészeti Egyetemre is, párhuzamosan végezte az iskolákat. Időnként a portással egyeztetett, meddig maradhat, mert késő estékig dolgozott. Tanulmányai mellett alkalmazott szobrászati munkából él. Színházi és filmes díszleteket készítő cégnél egyéni vállalkozó. A műhely megrendelői neves hazai színházak és hollywoodi filmprodukciók. De azt vallja: „A legtöbbet az itteni művésztáborok adták, mindig rengeteget lendítettek rajtam. Hálás vagyok, hogy ilyen inspiráló környezetben tudok alkotni.”

Vendéglátónk, Fráter Erzsébet pedig e gondolatokkal búcsúzik: „Öt éve kezdődött a Természetművészeti Nyitott Műhely, együttműködésünk az egyetemmel. Minden nyáron öt szobrászhallgató próbálhatja ki ötleteit, képességeit nálunk.

Talán fölmerülhet a kérdés, vajon nem ellentmondás-e a tudós racionális és a művész érzelmi megközelítése. Én a természettudományt művelve úgy vélem, maga a természet is egy műalkotás.

Istennek a csodálatos művészeti alkotása. A teljesség, megjelenik benne minden. A művészdiákok pedig, ha kivesznek valamit a természetből – fát, fűzvesszőt, sarat, követ –, majd átfuttatják saját szívükön, lelkükön, alkotásként újra visszateszik azt. És ezt a kertben a látogató ösztönösen harmonikusnak érzi.”

Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: