Szerző: Barton Zsolt
Nap mint nap elsétálunk a fák között anélkül, hogy rácsodálkoznánk arra a tényre, hogy az erdőben álló bükkök és tölgyek hatalmas törzseiket lényegében a levegőből kiszűrt anyagok felhasználásával építették fel, mindössze pár maréknyi hamu kivételével.
A világ egyre inkább megérti, mennyire fontosak az erdők az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A környezetkárosodás egyre súlyosabb gazdasági fenyegetést jelent. A globális felmelegedésért mintegy 70 százalékban a levegőben lévő szén-dioxid a felelős.
Kétirányú hatás
Az erdők a szén körforgalmában kétirányú hatást gyakorolnak: fái a növekedésük során szén-dioxidot vonnak ki a levegőből, majd ezt a szenet a fatestükben és gyökerükben lekötve tartják. A fás részek, levelek és gyökerek elhalt szerves anyaga egy jó ideig még az erdő holt fájában, avarjában és talajában marad.
A szén körforgalmának befolyásolására irányuló fontosabb erdőkezelési módszerek közé tartoznak az erdőtelepítések, az erdőtalaj széntartalmának megőrzése, a meglévő faállományok széntartalmának növelése, a kitermelés volumenének csökkentése a gazdálkodás hatékonyságának fokozásával. Ahol ez lehetséges, eredményesebbnek látszik a természetes erdő működéséhez leginkább hasonlító örökerdő-gazdálkodás.
Korábban a tudósok az országok által jelentett adatok összesítéséből becsülték meg a globális „szénmérlegeket”, így durva, néha hiányos képet alkottak az erdők globális szerepéről a szén-dioxid-kibocsátásban és -megkötésben. Ma már a földi méréseket műholdas megfigyelésekkel egyesítik, és következetesen számszerűsíthetik a szén-dioxid-áramlást bármely területen, akár az 5-10 hektáros erdőrészlettől kezdve az országokon át egészen a kontinensek szintjéig. Ezekkel az új térképekkel példátlan részletességgel azonosíthatjuk azokat az erdőket, amelyek a becslés időpontjában legtöbb szén-dioxidot kötik meg és bocsátják ki. A térképek folyamatos fejlesztése révén egyre pontosabb adatok válnak elérhetővé. Ezáltal lépésről lépésre közelebb kerülünk ahhoz, hogy nyomon kövessük a fakitermelésekből eredő kibocsátások csökkentése felé tett előrehaladást, de azt is, hogy megállapítsuk, hol zajlik sikeresen az erdőkezelés és hol van szükség nagyobb védelemre.
