Felmerül a kérdés: vajon egyetlen fű és egyetlen pillangós növény termesztésével ugyanakkora hozam érhető el, mint a sokfajos keverékekkel? Nem feltétlenül, mivel például a lágyszárúak mélyebb gyökérzettel rendelkeznek, mint a füvek, ami olyan előnyöket jelenthet, mint a víz hatékonyabb felvétele a talaj mélyebb rétegeiből. Sőt, korábbi kutatások kimutatták, hogy a több fajból álló keverékek még az aszályos időszakokhoz kapcsolódó terméskiesést is mérsékelhetik.
A mostani kutatás szerint a sokfajos keverék alkalmazása 18%-kal nagyobb hozamot eredményezett, mint amikor 70% egy fűfélét és 30% egy pillangós növényt vetettek.
Azt is megállapították, hogy a két fűféléből, két pillangósból és két lágyszárú fajból álló összeállítás jobb eredményt adott, mint az egy fűféléből, egy pillangósból és egy lágyszárú fajból álló keverék.
A római kor óta a mezőgazdasági gyepterületeket legelő állatok takarmányozására használják, vagy vetésforgó részeként, amelyben a gazdák különböző növényeket termesztenek egymás után ugyanazon a területen, illetve időnként parlagon hagyják azt. Ma már tudjuk, hogy a gyepgazdálkodási rendszerek tovább javíthatók, ha egy táblán két fűfélét, két pillangós növényt és két lágyszárú fajt kombinálunk.
Alkalmazkodás az éghajlati kihívásokhoz
Az éghajlatváltozás jelentős kockázatot jelent a gazdálkodók megélhetésére, a mezőgazdasági termelésre és az élelmiszerbiztonságra. A mostani kísérlet többféle éghajlati környezetre terjedt ki, ami lehetővé tette számunkra, hogy megvizsgáljuk a sokfajos keverékek teljesítményét az emelkedő hőmérsékletek mellett. Azt találtuk, hogy a hőmérséklet növekedésével a sokfajos keverékek előnyei még tovább erősödtek a korábbi gyakorlatokhoz képest.
Történelmileg a gazdák tisztában voltak azzal, hogy a gyep fajgazdagságának növelése javíthatja a termelékenységet az egyetlen faj vetéséhez képest.
Az elmúlt évszázadban azonban drámaian elterjedt az egyetlen növény termesztése és a nagy mennyiségű műtrágya használata – ezt az időszakot ironikus módon „zöld forradalomnak” nevezik. A második világháború utáni élelmiszerhiány ösztönözte az olyan technológiák alkalmazását, mint a műtrágyák, gyomirtók, növényvédő szerek és a mezőgazdasági gépek, a termés védelme érdekében.
A mezőgazdasági gyepterületek hozamai ezeknek a technológiáknak az elterjedésével virágoztak, és egészen a közelmúltig a kémiai nitrogénműtrágyák viszonylag olcsók voltak.
Fotó: Image by RÜŞTÜ BOZKUŞ, Pixabay
Ma már azonban sokkal jobban ismert, hogy a kémiai nitrogénműtrágyák egy erős üvegházhatású gázt, a dinitrogén-oxidot bocsátják ki. Emellett más környezeti problémákat is okoznak, például a nitrát talajvízbe való kimosódását. A műtrágyák előállítása energiaigényes ipari folyamat, amely nagymértékben a fosszilis tüzelőanyagok égetésére támaszkodik.
Ezek bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a fű- és pillangós fajok keverése nagyobb hozamot eredményezhet, mint amikor a füveket önmagukban termesztik.
A mostani tanulmány ezt a tudást viszi tovább, és megmutatja, hogy még jobb eredmények érhetők el, ha füvek, pillangósok és lágyszárú fajok keverékét vetik, ráadásul kevesebb kémiai műtrágya felhasználásával.
Az a kutatás, amely megerősíti, hogy a gazdák kevesebb műtrágyával is többet tudnak termelni, egyszerre jelent előnyt a gazdák pénztárcájának és a környezetnek is.
