A Plymouth Rock tyúkfajta

A Plymouth Rock az Egyesült Államok egyik legrégebbi és legnépszerűbb tyúkfajtája, amelyet eredetileg a 19. század közepén tenyésztettek ki New England vidékén. Kezdetben a sávozott változat volt az egyetlen ismert szín, de az évtizedek során számos egyéb színváltozatot kitenyésztettek, amelyek mára a fajta sokszínűségét és vonzerejét jelentősen növelték. A fajtát 1892-ben ismerték el.

Közepes-nagy testű, jól izmolt, széles mellkasú madár. Testformája téglalap alakú, enyhén lejtős háttal, stabil lábtartással. A tollazata puha, de sűrű, jól szigetelő, így a Plymouth Rock kiváló hidegtűréssel rendelkezik. A fajta jellemzően nyugodt, barátságos természetű, könnyen kezelhető, ezért ideális választás kezdő hobbitenyésztők számára is. Eredetileg kettős hasznosítású fajta, háztáji tartásra ideális.

Az első sávozott példányokat 1869-ben állították ki Worcesterben.

Elismert színváltozatok (az American Poultry Association az alábbi színváltozatokat ismeri el):

• Sávozott: klasszikus fekete-fehér csíkozás – a legismertebb változat.

• Fehér: tiszta fehér tollazat (nagyüzemi fajtáknál gyakran használt anyai vonal).

• Fekete: mély, fényes fekete tollazat, zöldes csillogással.

• Sárga: meleg, sárgásbarna árnyalat, dekoratív és népszerű.

• Kolumbián: fehér test, fekete nyak- és faroktollakkal.

• Fogolyszín: finom, barnás mintázat fekete kontúrokkal.

• Ezüstszegett: ezüstös alapszín finom fekete ceruzavonalas mintázattal.

• Kék: ritkább, kékes árnyalatú változat, gyakran keveréssel tenyésztik ki.

Magyarországon a Plymouth Rock fajtán belül főként a sávozott, fehér és fekete változatokat tartják számon, míg nemzetközi szinten ennél szélesebb színpaletta létezik.

Cseppvérkeresztezés

A cseppvérkeresztezés (angolul: single blood drop cross vagy introductory cross) olyan tenyésztési módszer, amelynek célja egy adott fajta genetikai állományának finom módosítása anélkül, hogy annak jellegzetes tulajdonságai elvesznének. A technika alkalmazásával finomítottak például a nóniusz lovak csontozatán, ahogy arról Patanyomon rovatunkban olvashatnak.

A technika különösen hasznos a tyúktenyésztésben, azon belül is főként a hobbitenyésztésben, amikor egy új színváltozat vagy küllemi jegy bevezetése a cél, de a fajta eredeti karakterének megőrzése is fontos.

A módszer lényege:

• Egy idegen fajtájú egyedet (pl. orpington vagy brahma) egyszer keresztezik a nemesítendő fajta (pl. Plymouth Rock) egyedével.

• Az így született F1-generációt visszakeresztezik az eredeti fajta tiszta vérvonalú egyedeivel.

• A további generációkban minden alkalommal az eredeti fajta egyedeivel történik a párosítás, így az idegen fajta génaránya fokozatosan csökken: 50% ^ 25% ^ 12,5% ^ 6,25% ^ 3,12% stb.

• A kívánt küllemi vagy színbeli tulajdonság (pl. csoki vagy kék sávozottság) megmaradhat, miközben az egyedek egyre jobban hasonlítanak az eredeti fajtához.

Előnyei:

• Lehetővé teszi az új színváltozat bevezetését anélkül, hogy a fajta többi jellemzője (pl. testforma, tollazat típusa, viselkedés) jelentősen módosulna.

• Rugalmas és gazdaságos módszer, különösen kis létszámú hobbitenyésztői állományok esetén.

• Segít fenntartani a genetikai változatosságot, miközben célzott szelekcióval stabilizálható az új tulajdonság.

Kihívások:

• A kívánt küllemi jegyek rögzítése több generáción keresztül következetes szelekciót igényel.

• A hivatalos fajtaelismeréshez egységes küllemű, nagyobb populáció szükséges, ami hosszabb távú tenyésztési munkát feltételez.