Dísznövény: tovább nő a láncok szerepe
Csikor Julianna, a díszkertész alosztály vezetője kifejtette, a dísznövénytermesztés a mezőgazdaság egyik legkisebb, de annál színesebb területe. A termesztésen belül a korábban meghatározó vágott virágok aránya számottevően csökkent, ami az országot elárasztó importárunak köszönhető. Az egynyári és balkonnövények piaca stabil, kisebb hullámvölgyek tarkítják, emellett a szabadföldi rózsa, a faiskolai termelés és a karácsonyfa-termesztés jellemző. Utóbbi – az európai trendekhez hasonlóan – területe csökken, talán itt lenne lehetőségünk növekedésre. A termesztésre épülő szolgáltatások, a zöldfelület-gazdálkodás, a kertépítés és -fenntartás jelenleg nem mezőgazdasági tevékenység, az Építésügyi Minisztériumhoz tartozik, a továbblépéshez szorosabb együttműködésre lenne szükség a hivatalok között.
A dísznövény-értékesítésben is egyre meghatározóbbak a multik, folyamatosan csökken a hazai virágboltok száma. A faiskolai lerakatoknak is mind nagyobb versenytársai az áruházláncok, de egyelőre kedvezőbb helyzetben vannak, mint a kisboltok. A romló gazdasági környezetben csökken a luxuscikknek tekintett dísznövények iránti kereslet, ami nem sok jóval kecsegtet az ágazat jövőjét illetően.
Gyógynövény: csipkebogyó ültetvények kettős megítélésben
Czirbus Zoltán, a gyógynövény alosztály elnöke elmondta, speciális helyzetben van a gyógynövényágazat, amely a termesztés mellett gyűjtéssel biztosítja az ellátást. A gyógynövények gyűjtése azonban hosszú távon nem fenntartható, a gyűjtést folytatók köre egyre elöregedő korosztályhoz tartozik, korlátozott a bejárható terület nagysága, várhatóan három-öt éven belül megszűnhet ez a beszerzési forrás. Az ágazat ellátására új stratégiára lenne szükség, ami minél több gyógynövény termesztésbe vonásával lenne elérhető. Az elmúlt időszak ültetvénytelepítési pályázati lehetőségeinek hatására a hazai gyógy-, aroma- és fűszernövény-termesztő terület a 2017. évi 27 ezer hektárról több mint 50 ezer hektárra növekedett.
A Vidékfejlesztési Programhoz tartozó pályázatok anomáliáinak következtében sok kritika érte a gyógynövényágazatot, mivel egyes növények – főleg cickafark és csipkebogyó esetén – feltűnően sok volt a szakmailag és gazdaságilag sem megalapozott támogatási kérelem, ahol a cél csupán a minimális ráfordítás mellett elérhető maximális támogatás lehetett. A negatív képet ellensúlyozza, hogy az elmúlt években 3000 hektárnyi csipkebogyó-ültetvény fordult termőre, amiből fedezhető a hazai csipkebogyótea-fogyasztás, a fennmaradó részt a konzervipar dolgozza fel. A gyógynövénytermesztésben nemcsak a növényvédőszer-maradékok, hanem a növényi hatóanyagok is gondot okozhatnak, és Czirbus Zoltán szerint a folyamatosan szigorodó követelmények az egész iparágat a feje tetejére állíthatják.
