A magas pollenterhelés közvetlen következménye a panaszok gyakoribbá válása, amely a lakosság életminőségét és munkaképességét egyaránt csökkenti. Emellett gazdasági hatásokkal is számolni kell, hiszen a gyógyszerfogyasztás, az orvosi kezelések és a kiesett munkaidő mind terhet ró az egészségügyi rendszerre és a társadalomra.

A pollenidőszak Közép-Európában több hullámban zajlik. A kora tavaszi időszakban a mogyoró (Corylus avellana), az éger (Alnus glutinosa) és a nyír (Betula pendula) a fő allergénforrások. Ezekhez társulhat a városi ültetésben gyakori szil (Ulmus spp.), juhar (Acer spp.) és tölgy (Quercus spp.). A platán (Platanus × hispanica) külön figyelmet érdemel: pollenje mellett a termésekből leváló szőrök is mechanikai irritációt válthatnak ki, főként forgalmas, belvárosi utcákban.

A nyár elején nyíló pázsitfűfélék (Poaceae) pollentermelése nagymértékben függ a gyepfenntartás módjától. Ha a kaszálás késik, a pollen mennyisége ugrásszerűen megnő. A nyár végi és őszi időszakot a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) uralja, amely elsősorban az elhanyagolt, fenntartás nélküli területekről terjed.

A kétlaki fafajok esetében az ivarválasztás alapvető szerepet játszik a pollenterhelés alakulásában. A nőivarú fák ültetése jelentősen mérsékli a levegőbe kerülő pollen mennyiségét, ugyanakkor a termések kezelése gondot jelenthet. A páf­rányfenyő (Ginkgo biloba) nőivarú egyedei kellemetlen szagú termést hoznak, az eperfa (Morus alba) termése pedig ragadós és szennyezi a burkolatokat. Ezek miatt a gyakorlatban gyakran a hím példányok telepítése terjedt el, amely fenntartása rövid távon kevesebb munkával jár, hosszú távon viszont növeli a városi pollenkoncentrációt.

Steril és hímsteril fajták

Az egyik leghatékonyabb megoldás a pollenterhelés csökkentésére a steril és hímsteril fajták alkalmazása. A steril változatok nem hoznak életképes magot, és sok esetben a virágpor mennyisége is alacsony.

A városi zöldfelületeken egyre nagyobb szerepük lehet, hiszen egyszerre vannak egészségügyi és gazdasági előnyeik.

A pollen vagy termés nélküli fajták előállítására több módszer áll rendelkezésre. Az egyik lehetőség a különböző fajok keresztezése, amely gyakran eredményez terméketlenséget. A kromoszómaszám módosítása ugyancsak vezethet sterilitáshoz. Léteznek természetes mutációk is, amelyek következtében a porzók nem fejlődnek ki rendesen. A faiskolákban a természetes állományból is kiválaszthatók olyan egyedek, amelyek kevés virágot és pollent termelnek, majd ezek vegetatív úton továbbszaporíthatók. A városi növényanyag nemesítésében ezért a pollenprodukció mértéke egyre fontosabb szelekciós szempont, a szárazságtűrés és a betegségekkel szembeni ellenállóság mellett.