
Az előrejelzés bizonytalansága nagy, hiszen egy ún. „mediterrán ciklon”-ról van szó, amely pályája bizonytalan, emiatt a lehulló csapadék mennyisége és fajtája is a nehezen előrejelezhető kategóriába tartozik. Ezek a légörvények néhány évtizeddel ezelőtt sokkal gyakoribb vendégeink voltak, a klímaváltozás miatt azonban a ciklonpályák északabbra tolódásával összefüggésben mára lényegesen megritkult az előfordulásuk. Ezek az légköri jelenségek okozták az elmúlt évtizedek emlékezetes téli eseményeit, gondoljunk csak 1987, vagy 2003 januárjára.
A csapadék formájának jelentősége
Habár mostanában a csapadék minden cseppjének örülünk, meg kell jegyeznünk, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen formában érkezik az égi áldás. Érdemes áttekinteni, melyik csapadékforma miként segíti vagy éppen hátráltatja a munkát a földeken, illetve milyen hatással van a következő évi termés mennyiségére és minőségére.
A téli csapadék fontossága a növénytermesztésben
A szántóföldi növények vízellátottságának egyik kulcsa a téli csapadék, amely sok esetben meghatározza a következő vegetációs időszak terméseredményeit. Gyakran csak a mennyiséget tartjuk szem előtt, azonban legalább ilyen fontos annak időbeli eloszlása és halmazállapota is. A különböző csapadékformák – hó, eső, ónos eső – eltérő módon és hatékonysággal hasznosulnak a talajban, ezáltal különbözőképpen befolyásolják a növények vízháztartását.

A talajok vízkészletének feltöltése télen
Noha a téli hónapokban a növények vízigénye alacsony, a talaj megfelelő vízháztartásának szempontjából azonban ez az időszak kulcsfontosságú. A lehulló eső, vagy az elolvadó hó ilyenkor elsősorban a mélyebb talajrétegek feltöltését szolgálja, amely kiemelt jelentőségű a tavaszi fejlődés és a nyári stressztűrés szempontjából. A téli csapadék javítja a talaj vízkészletét, segíti a tápanyagok oldódását és mozgását, mérsékli a tavaszi aszály kockázatát, valamint kedvezően hat a talajbiológiai folyamatokra és a talajok szerkezetére.
A csapadékformák hatása
Hó – a legjobban hasznosuló téli csapadékforma
A hó a növénytermesztés szempontjából az egyik leghasznosabb csapadékforma. Lassú olvadása lehetővé teszi, hogy a víz fokozatosan szivárogjon be a talajba, minimális felszíni lefolyás és erózió mellett.
-
Hőszigetelő hatása védi az őszi vetéseket a kifagyástól.
-
Csökkenti a talaj mély átfagyását.
-
Javítja a talajszerkezetet a fagy–olvadás ciklusokon keresztül.
-
Növeli a hasznos vízkészlet arányát.
A 10–15 cm vastag, tartós hótakaró gyakran értékesebb vízgazdálkodási szempontból, mintha ugyanez a mennyiség eső formájában hullott volna le.


