Téli eső
A téli eső hasznosulása már jóval bizonytalanabb, mivel fagyott vagy telített talajon az eső jelentős része felszíni lefolyássá alakul, ami csökkenti a beszivárgást, ugyanakkor növeli az erózió és a tápanyag-kimosódás kockázatát. Pozitív hatása akkor érvényesül igazán, ha a talaj nincs mélyen átfagyva, jó a talajszerkezet és a vízbefogadó képesség, emellett a csapadékhullás intenzitása sem túl nagy, ellenkező esetben a téli eső inkább veszteséget, mintsem hasznot jelent a növénytermesztés számára. Ez természetesen relatív, hiszen megfelelő feltételek esetén a folyékony csapadékforma is hasznos, sőt, jelentősen hozzájárul a talajok vízháztartásához, itt mindössze arról van szó, hogy kedvezőtlen körülmények között az eső kisebb hatásfokkal hasznosul.
Ónos eső – agronómiai szempontból kedvezőtlen
Az ónos eső nemcsak a közlekedés során tudja megkeseríteni az életünket, ez a csapadékforma mezőgazdasági szempontból is a legkedvezőtlenebb. A talaj felszínén kialakuló jégréteg akadályozza a víz beszivárgását, rontja a talaj levegőzöttségét, növeli a növények fulladásos stresszét, és károsíthatja az őszi vetéseket. Bár vízmennyiséget jelent, annak hasznosulása rendkívül alacsony, sőt sok esetben kifejezetten káros hatásokkal jár.
A klímaváltozás hatásai a téli csapadék hasznosulására
Az enyhébb telek következtében a csapadékformák is átalakulnak, emiatt egyre gyakoribb, hogy a hó helyett eső érkezik. Ez a tendencia csökkenti a téli csapadék agronómiai értékét, mivel a gyors lefolyás és a fokozott kimosódás miatt kevesebb víz marad a talajban, így olyan módszereket kell alkalmazni, amelyek segítségével a talaj vízmegtartó-képessége javul.
Ezek a következők:
-
Jó talajszerkezetet biztosító művelési rendszerek.
- Mikrobiológiai készítmények alkalmazása
-
Megfelelő szervesanyag-visszapótlás.
-
Takarónövények alkalmazása.
-
Forgatás nélküli vagy csökkentett talajművelés.
Ezek a módszerek egyre inkább felértékelődnek annak érdekében, hogy a talaj vízmegtartó képessége javuljon.
Összegzés
A téli csapadék mennyisége önmagában nem elegendő mutató a következő termesztési év sikerének megítéléséhez, legalább ilyen fontos a csapadék formája és hasznosulása. A hó messze a legkedvezőbb, míg az intenzív eső és az ónos csapadék gyakran korlátozott vagy negatív hatással bír. A jövő növénytermesztésének egyik kulcskérdése az lesz, hogy a változó téli csapadékviszonyok mellett miként tudjuk a talaj vízmegtartó képességét és a csapadék hasznosulását maximalizálni.
