Az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur-országok (Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay) közötti kereskedelmi tárgyalások csak 2024 végére politikai megállapodással zárultak, ám az egyezmény aláírása és ratifikációja 2026-ra maradt.
A kialkudott EU–Mercosur paktum célja a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetének létrehozása, amelyben az áruk több mint 90%-a vámmentessé válna.
Az európai exportőrök járműveket, gépeket, borokat és egyéb ipari termékeket juttathatnának kedvezőbb feltételekkel Dél-Amerikába, cserébe pedig jelentősen növekedne a Mercosurból áramló agrártermékek – főként marha- és baromfihús, cukor, etanol, szója és egyéb növényi termékek – unós piaci részesedése.
Az EU ragaszkodott egy környezeti fejezethez is, így a felek megígérték a Párizsi Klímaegyezmény betartását és az illegális erdőirtás elleni fellépést, bár sokan ezt nem tartják elég garanciának a fenntarthatóságra.
Gazdatiltakozások Európa-szerte
Az egyezmény hírére 2025 során egyre erősödött az európai gazdák ellenállása, ami az év végén tömeges tiltakozásokhoz vezetett.
Decemberben Franciaországban a gazdák utakat zártak le traktorjaikkal és időszakosan megbénították a közlekedést, hogy felhívják a figyelmet, a Mercosur-alku hatására beáramló áruk nem ütnék meg a szigorú unós minőségi és biztonsági követelményeket. Lengyelországban hasonlóképp országos traktoros demonstrációkon lassították a forgalmat. A tiltakozáshullám csúcspontján, december 18-án kb. 10 ezer gazda vonult Brüsszel utcáira szinte valamennyi unós tagországból. A brüsszeli tömegtüntetés – amelyet a Copa-Cogeca unós agrárszervezet szervezett – az 1990-es évek óta a legnagyobb ilyen megmozdulás volt.
Megosztott tagállami álláspontok
Nyugat-Európa és Közép-Európa eltérően látta az egyezmény előnyeit és hátrányait. Franciaország vezette az ellenzők táborát, tartva attól, hogy a Mercosur-importok tisztességtelen versenyt teremtenek a hazai gazdáknak.
Nagy István magyar agrárminiszter szerint is, a Latin-Amerikából érkező élelmiszerek egy része nem felel meg az unós szabványoknak (pl. a tiltott növényvédőszerek vagy GMO-k használata miatt), ami versenyelőnyt adna nekik.
Olaszország köztes pozíciót vett fel, ők halasztást javasoltak, de jelezték, hogy megfelelő védőzáradékok esetén hajlandóak rábólintani a paktumra. Eközben Németország és Spanyolország a megállapodás legfőbb szorgalmazói voltak, üzleti lehetőséget és geopolitikai előnyöket látva benne (pl. a kínai függés csökkentése és az USA-val szembeni pozíció javítása). Néhány addig bizonytalan tagállam, például Románia, az év végére a támogatók felé mozdult el, miután védelmi garanciákat kapott.
Halasztás és dél-amerikai reakciók
A 2025. decemberi EU-csúcson Franciaország és Olaszország ellenállása miatt utoljára elhalasztották az egyezmény aláírását 2026 januárjáig. Cserébe vállalták a hiányzó védőklauzulák kidolgozását, Olaszország pedig jelezte, hogy ezek birtokában nem áll majd a megegyezés útjába.
Szerinte a Mercosur részéről „már mindent megadtak, amit ésszerűen lehetett”, utalva arra, hogy a dél-amerikai országok jelentős engedményeket tettek.
