A különleges szaporodás
A nőstények a nyár végén rakják le a petéiket, akár több százat egyszerre. A petéket nagyon masszív védőburok veszi körül, amit a szakirodalom kokonnak, petezsáknak nevez. Ez képes a tojásokat megvédeni akár a mínusz 20-30 °C-os hidegtől is, sőt egyes kutatók kísérletekkel bizonyították, hogy akár a forrásban lévő vízben is életképesek maradnak a peték.
Ennyi tojáshoz és egy ilyen ellenálló csomagolás előállításához a nősténynek rengeteg energiára van szüksége. Márpedig a nyár végére megritkulnak a zsákmányállatok, és itt jön képbe a család többi tagja. Ha ugyanis nincs elég táplálék, de a kicsiknek energia kell, akkor marad az apjuk. Hogy ezt a nőstények kegyetlenkedéseinek vagy a hímek önfeláldozásának tudjuk-e be, nézőpont kérdése.
Ha mindez a sok nehézség még nem lenne elég egy ilyen szent életű lénynek, korunk még nagyobb kihívás elé állítja őket.
Az idegen óriás
Nemrégiben érkezett hozzánk az óriás imádkozó sáska (Hierodula tenuidentata). A faj sokban hasonlít a honos manónkra, de még nála is hatalmasabb, akár 10 centiméteresre is megnőhet. A katicáknál, csigáknál, poloskáknál, galamboknál és sok más élőlényünknél megfigyelhető volt, hogy a behurcolt vagy betelepedett rokonok visszaszorítják a természetes állományokat, a honos fajokat.
Hogy ez miként alakul majd az imádkozó sáskáknál, nem lehet megjósolni. Az tény, hogy a mi ájtatos manónk a füves területeken, réteken, lágy szárú növényeken él, az ázsiai rokon pedig inkább fákon figyelhető meg. Ezért még az is lehet, hogy különösebben nem befolyásolják majd egymás életét. De a természet nagy mókamester, egészen meglepő jelenségeket is megfigyelhettünk már.
Ami viszont tény, hogy az új faj már itt van, találkozhatunk vele is. Harcolni ellene nem kell, mert ragadozóként fontos feladata van: visszaszorítja a kártevőinket, gyéríti például a poloskák populációit. Ha nagyon ragaszkodunk hozzá, kimondhatjuk még azt is, hogy hasznos.
Imádkozó és ájtatos
Az imádkozó sáska megnevezés kissé félrevezető, mert a tudományos nevében sem szerepel a sáska kifejezés, éppen ezért nevezik nálunk ájtatos manónak. Latin neve Mantis religiosa, ez pedig nagyjából azt jelenti, hogy „vallási jós”.
Az ókori görög költő, Theokritosz nádszálak között ülő jósként írt róla, a muszlim hagyományban pedig azt gondolták az imádkozó sáskáról, hogy fogólábaival mindig arrafelé mutat, amerre Mohamed próféta szülőhelye, azaz Mekka található. Ez persze csak a rovar testtartására utal, amiből egy legenda keletkezett. Az „imára kulcsolt” lábak a régi időkben is megmozgatták az emberek fantáziáját.
