A legnépszerűbb trópusi gyümölcs
A különlegesen aromás mangó (Mangifera indica) illatát terpénanyagoknak köszönheti. Gyümölcshúsa halványsárga vagy narancsszínű, lédús, zamatos, édes, magas az A- és C-vitamin-tartalma. Nagy, barna kőmagját hosszú fehér szőrök borítják, és erősen a terméshúshoz tapad.
Őshazája Burma és India északkeleti részének hegyi trópusi erdeiben van, bár a termesztett növény valószínűleg több mangófaj hibridizációjával és mutációval jött létre. Indiában kezdték el termeszteni közel 4000 évvel ezelőtt. A hinduk szent növénye, a matuzsálemkorú mangófák nagy tiszteletnek örvendenek.
Örökzöld, terebélyes koronájú, hosszú életű fa, fényes, bőrnemű levelekkel. Kicsi, sárgásfehér virágai hajtásvégi virágzatokba tömörülnek. Csonthéjas termése nagyságra, színre és alakra is rendkívül változatos, diónyitól a több kilogrammosig nőhet. Külső, vékony, sima, fényes héja sárgás, ritkábban zöld vagy vörös.
Szárítva, őrölve fűszerként árulják, magvait főzve vagy pörkölve fogyasztják. Éretlen termését megpárolva zöldségként használják, savanyítva, sózva tartósítják. Virága is ehető, méze kiváló. Szárított levelének füstje rovarriasztó, fájából bútor, csónak, padló készül.
A népi gyógyászatban termése, levele, virága és kérge is fontos drog: vérhast, égési sebeket, belső vérzést, reumát, torok- és fogfájást, himlőt, hasmenést, asztmát, s még számtalan betegséget gyógyítanak vele.
Karácsonyi narancsillat
Nem múlhat el ünnep narancsillat nélkül, hisz a narancs (Citrus sinensis) az egyik legközkedveltebb citrusféle. Felhasználása rendkívül széles körű: magas vitamin-, ásványianyag- és aromatikus savtartalmú húsát nyersen, salátának, befőttnek, gyümölcslének, dzsemnek és kandírozva használják, a reszelt narancshéj, mely vizelethajtó és emésztésjavító hatású, sütemények fűszere.
Több ezer éves termesztése során rengeteg, különböző nagyságú, formájú, színű, héjvastagságú, zamatú fajtáját nemesítették ki. A vérnarancs rücskös héjú, húsa pirosas, a fiasnarancs belsejében a főtengely csúcsán egy csökevényes kis narancs található. A trópusokon árult narancsok cukortartalma és zamata sokszor felülmúlja a mediterrán narancsokét.
Alacsonyan elágazó, terebélyes, gömbölyded koronájú, örökzöld fa. Magánosan vagy kisebb fürtökben nyíló, illatos, fehér virágai nagyok, átmérőjük elérheti az 5 cm-t. Termései gömbölyűek vagy elliptikusak, éretten narancssárgák, trópusi éghajlaton azonban rücskös héjúak és zöldesre vagy sárgásra érnek. A terméshéj nem vastagabb fél centiméternél, a lédús terméshús narancsszínű vagy liláspiros.
Őshazája Indokína, Kína délkeleti része, ám sokan a mandarin és a pomelo Kínában szelektált hibridjének tartják. Kínában már Kr.e. 2000 óta termesztik, innen terjedt el Indiába, majd Babilóniába. Európába csak a 16. században jutott el, az első szabadföldi narancsültetvényeket a 18. században telepítették Spanyolországban. Európában nemcsak pompás, zamatos gyümölcse, hanem mutatós örökzöld lombozata és bódítóan illatozó virága miatt is hódított.
A keserű narancsot, más néven sevillai narancsot vagy pomeráncot (Citrus aurantium) már a 9-10. században ismerték Európában. Indiából származik, ahonnan az arabok vitték magukkal Spanyolországba. Savanykás, kesernyés gyümölcse nyersen nem fogyasztható, belőle inkább édes naranccsal keverve készül lekvár, ital. Illóolajával likőröket, például a cointreau-t, és a curacao-t ízesítik, és az illatszeriparban használják fel.
