Legismertebb fajtája a bergamott narancs (C. aurantium ssp. bergamia), melynek olaja adja a híres Earl Grey tea jellegzetes aromáját. Virágaiból, leveléből és terméshéjából kivont illóolaját az aromaterápiában, kölnigyártásban is felhasználják, a gyógyászatban a héjának külső rétegét gyomorerősítőnek, emésztést serkentőnek, étvágyjavítónak ajánlják.

Az illatáról híres cédrát, más néven citronát (Citrus medica) az egyik legrégebb óta termesztett citrusféle, már a Biblia is megemlíti. Nagy Sándor hódításai nyomán került a Perzsa-öböl partvidékéről Európába, s így ez lett az első citrusféle, amit a nyugati világ megismert. Nagyobb termését nem kevés levéért, hanem vastag, rücskös, sárgászöld aromás héjáért kedvelik, melyből kandírozott édességeket és likőröket készítenek. Az illóolajokat, heszperidin-glikozidot, keserűanyagokat, cserzőanyagokat tartalmazó héjat gyomorerősítőnek és ízjavítónak is használják.

Az ujjas cédrát (Citrus medica var. sarcodac­tylis) különleges terméséről nevezetes, egyes gerezdjei külön-külön fejlődnek ki, s ezáltal sokujjas kézre emlékeztetnek, emiatt Buddha kezének is nevezik. Lédús húsa és magjai azonban nincsenek, a sárga héj alatt egész belsejét a fehér termésfal (albedo) tölti ki, mely sok citrusfélével ellentétben nem keserű.

Rendkívül erős illata miatt Kínában és Japánban lakások, ruhák, kozmetikai termékek illatosítására használják. Buddhista áldozati gyümölcs, a „zárt ujjú” gyümölcsök az istenek felé való könyörgést jelképezik. Aromás, vastag, fehér húsát salátákhoz teszik, halételekhez fogyasztják, italokat ízesítenek vele és kandírozzák is. A kínai gyógyászat is használja.

Kellemetlen szagáról híres

Magas, terebélyes koronájú örökzöld fa. Éjszaka nyíló, sárgásfehér virágainak szaga a savanyú tejre emlékeztet. Megporzását éjszakánként gyümölcsevő denevérek végzik. Évente kétszer terem. Borneó és a Maláj-félsziget nyugati részének, síkvidéki esőerdeiből származik. Délkelet-Ázsia-szerte ter­mesztik. Kellemetlen szaga ellenére frissen kitűnő, tápláló, kellemes ízű, fehérjékben, zsírokban és különböző szénhidrátokban gazdag, értékes gyümölcs.

Nagy, gömbölyded tokterméseinek visszataszító, erős szaga van. A vastag, kemény tüskékkel borított, zöldessárga külső termésfal öt nagy barna magot rejt, melyeket puha, sárgás, krémszerű, édes vagy savanyú, aromás magköpeny takar. A levegővel érintkezve gyorsan megromlik, megsavanyodik. A fáról lehulló, érett gyümölcs szaga távolról is odacsalogatja a vadállatokat, az elefántok, a majmok, a rinocéroszok, sőt a tigrisek kedvenc csemegéje.

Az őslakosok afrodiziákumnak tartják, sóban tartósítják, mártást, pasztát, süteményt, jégkrémet készítenek belőle, sőt erjesztve étvágygerjesztő hatása miatt fogyasztják. Az éretlen gyümölcsöt főzelékként használják fel, fehérjedús, nyersen kissé mérgező magját pedig pirítva, olajban megsütve eszik. A fa levelét, kérgét a népi gyógyászatban hasznosítják láz, sárgaság ellen.

Európába problémás szállíthatósága miatt nem jut el, és a szaga miatt a legtöbb légitársaság megtiltotta gépein a durió szállítását.

Miért illatosak a gyümölcsök?

A növények különböző fortélyokat vetnek be, hogy szaporító szervüket, vagyis magvaikat az anyanövénytől távolabb juttassák.

Az ízletes, érett gyümölcsök élénk színükkel, messze terjedő, erős illatukkal hívják fel magukra az állatok figyelmét. Ezeknek a magoknak ellenálló maghéjuk van, így nem emésztődnek meg, hanem csíraképesen kerülnek az állatok ürülékébe, s terjednek sokfele.