0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. január 9.

Százéves a székesfehérvári bukó

A székesfehérvári bukó galambfajta jelenlegi ismereteink szerint idén 100, fajtaklubja pedig 25 éves. Míg sok fajtánál jellemző, hogy a tenyésztők újítanak és alakítják a fajtát, itt az ősöktől ránk maradt tulajdonságok megőrzésén van a hangsúly.

A székesfehérvári bukó azért is érdekes, mert korábban önálló fajta volt, majd beolvasztották a komáromi bukó fajtába, végül újra önálló lett, másodszorra is…

A díszgalambok és a messziről is hazataláló postagalambok mellett a röpgalambok is nagy népszerűségnek örvendenek, ám versenyeztetésük napjainkban már ritkább, aminek az oka az lehet, hogy szabad tartásban a ragadozó madarak jelentős veszteségeket okozhatnak az állományban. Ezért sokan e fajtacsoport képviselőit is már zárt tartásban, díszgalambként tartják.

Galambok, sokféle céllal

Bárány István
Bárány István

A galambászatnak több ága van, ezek között összefüggések is fellelhetők. Alapvetően megkülönböztetünk díszgalambokat, melyeket kiállításokon értékelnek: a fajta standardja szerinti ideálrajzhoz való hasonlóságuk adja az értékelés alapját. Vannak többek között például az alakgalambok, vagy a tollszerkezetes galambok. Bár a húsgalambtenyésztést igyekeznek újra jelentős állattenyésztési ágazattá tenni, régebben nagyobb jelentősége volt a húscélú tartásmódnak.

Azok a fajták általában csekélyebb röpképességgel, de tömegesebb testalkatuk révén jobb húskihozatallal rendelkeztek. Ma már ezen fajták nagy része is inkább kiállítási fajtává vált, haszonállatként mindössze egy-két fajtát fogad el a világpiac, illetve a hazai gasztronómia.

Van még a postagalambászat, e versenyeken a madarakat akár több száz kilométerre viszik a dúcuktól, ahova elengedésük után azok visszatérnek, itt a tájékozódóképesség és a sebesség számít, ez a versenyek alapja.

És a harmadik nagy csoport a röpgalamboké, melyek kiállításokon küllemük alapján vagy röpversenyeken is megmérettethetnek…

Komáromi bukó ábrázolás az 1900-as évek elejéről
Komáromi bukó ábrázolás az 1900-as évek elejéről

A röptetősport

– A röptetősportban többféle kategória van. Vannak például a magasszállók, magasröptűek, melyek „tűnőbe”, azaz olyan magasra mennek, hogy szabad szemmel már nem lehet látni őket. A bukók és pergők, valamint a talajon forgó és bukfencezők képezik a további kategóriákat. Régen valamennyi keringő galamb kiváló röpgalamb volt, azonban a kiállítási követelmények és a standardhoz történő tenyésztés a küllemet helyezte előtérbe, így a röpképesség háttérbe szorult, aminek az sem tett jót, hogy a szabad tartást felváltotta a zárt tartás a tenyésztők többségénél – mondta Bárány István, a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségének, a Székesfehérvári- és Erdélyi Bukógalambokat Tenyésztők Fajtaklubjának az elnöke.

– A pergőgalambok közül talán a birminghami pergők a legismertebbek. A pergőgalamb akrobatamutatványa szélcsendes időben jellemző, magasba emelkedik, majd sorozatban többször hátrahajtott fejjel hátrabukik, közben lefelé ereszkedik.

A bukógalambok a pergőktől eltérően csak egy vagy esetleg több bukfencet mutatnak be a levegőben. A talajon forgó galambok pedig Indiából származnak, de ezek már szinte röpképtelenek

– magyarázza a szakember.

székesfehérvári bukó

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: