Antal-fa

Szany község határában állt egy kiemelkedő hírű tölgyfa, melynek története hosszú és elgondolkodtató: 1838 körül hajtott ki a földből a Sárdos-patak mentén, a szanyi Éger-erdő Vidravasas elnevezésű területrészén. Abban az évben zajlott a híres pesti jeges árvíz, és a lakosság mentésében mutatott helytállásáért akkor kapta az árvízi hajós elnevezést Báró Wesselényi Miklós, míg Amerikában Samuel Morse bemutatta távíróját a washingtoni kongresszusnak. Ebből az időből valók az Antal-fa legbelső évgyűrűi.

Nevét Fester Antal tiszteletére kapta, aki 1914 és 1933 között volt győri püspök, és a világháború alatt saját költségén hadikórházat létesített a püspökség szanyi birtokán, amelyet később átalakíttatott árvaházzá. A szájhagyomány szerint ő maga mentette meg a kitermeléstől a tekintélyes tölgyet is.

A fa az 1990-es évekig jó állapotban volt, akkor azonban villámcsapás következtében 8-10 méter hosszan levált a kérge, koronájában pedig egyre jobban elterjedt a sárga fagyöngy. Utoljára 2005-ben hozott leveleket, de holtában is évekig állt még. Miután gyökerei elkorhadtak, 2013-ban kidőlt. A törzséből készített fakorongok ma is több iskolában állítanak emléket a múlt eseményeinek a megyében.

Sziget a néhai mocsárban

Maglóca község és Csorna város határainak közelében találjuk a Sziget-erdőt, melyben keményfás és puhafás ligeterdő- élőhelytípusok egyaránt megtalálhatók. Előbbiek közt itt sem ritkák a száz esztendőt jóval meghaladó állományok. További érdekessége, hogy északi részén még a bükk néhány egyede is előfordul.

Védett és egészen ritkaságszámba menő állat- és növényfajok is élnek ebben az alig több, mint 125 hektáros erdőtömbben. A rétisas (Haliaeetus albicilla) állandó fészkelő, és érdekesebbnél érdekesebb nevű odúlakó denevérek is jól érzik magukat, mint a szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus), a rőt koraidenevér (Nyctalus noctula), és a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus). A növényfajok ritka képviselője a szagos párlófű (Agrimonia procera).