Szerző: Bidnay Petra
A magyar agrárium egyik legérzékenyebb területe az élőállat-szállítás, ahol a gazdasági érdekek és az etikai elvárások egyaránt szerepet játszanak. Mára az Európai Unió és a hazai hatóságok is jelentősen szigorítottak azokon a feltételeken, amelyek mellett vágóállatokat lehet mozgatni a közutakon.
A közutak használata alapjáraton veszélyes üzem, az élőállat szállítás pedig még inkább azzá teszi. A szabályozások két alapvető elvet követnek, mégpedig: minimalizálni az állatok stresszét és sérüléseit, másrészt biztosítani a húsminőség-romlás megelőzését. A szabályszegésekért kiszabott bírságok mellett a nem megfelelő szállításból eredően nagy mértékben romolhat a húsminőség, így ezek a levonások közvetlen bevételkiesést okoznak a termelőknek.
Fotó: MMG/Csatlós Norbert
Legjobban változó környezeti tényező: hőmérséklet
A szállítások során évszaktól függően nagy skálán mozog a külső hőmérséklet, ami nagyban befolyásolja az állatok tűrőképességeit, fizikai jóllétét és türelmét. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a magyar nyarak extrém hőségei során a korábbi előírások nem voltak elegendőek az állomány védelmére.
Az új uniós irányelvek alapján, ha az előrejelzett hőmérséklet meghaladja a 30 Celsius-fokot, a vágásra szánt állatok szállítása kizárólag éjszaka engedélyezett. Ezzel párhuzamosan kötelezővé vált a járművek rakterében a valós idejű hőmérséklet- és páratartalom-mérők alkalmazása.
A forró nyarak mellett a hideg is korlátozó tényező lehet, így a hideg elleni védelem is hangsúlyosabbá vált: –5 Celsius-fok alatt a szállítási idő nem haladhatja meg a 9 órát, és kötelező a járművek oldalfalainak teljes lefedése a szél hűtő hatásának kivédésére.
Férőhely-optimalizálás fontossága
A hőmérséklet mellett rendkívül fontos tényező a szállítási létszám és a rendelkezésre álló szállítási hely arányossága. A férőhely-szükséglet kiszámítása nem csak becslés kérdése, mert a technológiai fejlődés lehetővé teszi, hogy fajspecifikus, súlycsoportokra bontott táblázatok alapján határozzák meg a minimális alapterületet.
Például a szarvasmarhák esetében az egyedenkénti alapterület-igény a súlycsoport függvényében változik, így míg egy 110 kg-os borjúnak legalább 0,40–0,70 m2, addig egy 550 kg-os kifejlett állatnak minimum 1,30–1,60 m2 helyet kell biztosítani.
Sertéseknél a vágósúlyú, 100 kg körüli egyedek számára legalább 0,42 m2 alapterület kötelező, szem előtt tartva az általános előírást, miszerint a rakodási sűrűség nem haladhatja meg a 235 kg/m2 értéket. Sertések és szarvasmarhák esetében a korábbinál átlagosan 15-20%-kal nagyobb szabad teret kell biztosítani egy-egy egyed számára a hosszú távú szállítások során.
