Az Arbutus nemzetség képviselői, azaz a szamócafák a hangafélék családjába (Ericaceae) tartozó örökzöld fák vagy csak cserjék. Mintegy húsz fajuk ismert, melyek a Földközi-tenger medencéjében, Nyugat-Európa, Kis-Ázsia, Észak- és Közép-Amerika vidékein fordulnak elő.

Egyik legismertebb faj közülük az Arbutus unedo, a nyugati szamócafa, a mediterráneum gyakran előforduló és jól ismert örökzöld növénye.

Elterjedési területe igen nagy, Tunéziától, Algériától, Marokkótól kezdődően az Ibériai-félszigeten át, Franciaország nyugati, atlanti partvidékeitől Itálián és a balkáni, a görög, török, szíriai területeken keresztül Kis-Ázsiáig, Libanonig húzódik, ahol az örökzöld bozótosok, az ún. makkia vegetáció jellegzetes tagja, illetve ezeken a területeken régóta ültetik kertekbe, parkokba is.

A nyugati szamócafa többnyire erőteljesen felfelé törő, sűrű ágrendszerű, termetes, 2-4 méter magas cserje, de hazájában néha akár 10-12 méter magas fává is nőhet.

Idősebb korában barna kérge nagy, hosszanti foszlányokban válik le, fiatal, pirosló hajtásai mirigyszőrösek. 5-10 cm hosszú, örökzöld, fénylőn sötétzöld, fogazott szélű levelei szórt állásúak, elliptikusan hosszúkásak, ovális-lándzsásak, mindkét oldalukon kopaszok. A levélnyél pirosló, finoman szőrözött.

A növény levele és kérge sok csersavat és arbutint tartalmaz, a né-pi gyógyászatban összehúzó, vízhajtó és gyulladáscsökkentő tulajdonságaik miatt használták. Azonban óvatosan kell vele bánni, mivel túlzott mennyiségben alkalmazva mérgező lehet.

Késő őszi, októbertől néha decemberig is tartó nyílása kevéssé feltűnő, de különleges látványt nyújt, mert egy időben virágzik az előző évben kifejlődött termések érésével, színeződésével, így a bokron egyszerre láthatunk virágokat és terméseket.

A lecsüngő fürtökben nyíló, csupor vagy kis harangocska alakú virágok színe többnyire fehér vagy enyhén rózsaszínes árnyalatú. A szamócaszerű, mintegy 1,5-2 cm átmérőjű, gömbölyded, rücskös-szemcsés felszínű, több barnás magocskát tartalmazó termések pedig érettségi állapotuktól függően változatosan színpompásak, az éretlenebbek még zöldesek vagy sárgulók, később éretten narancsosak-piroslók, kárminpirosak.

A nyugati szamócafa több kertészeti fajtáját is forgalmazzák a díszfaiskolák. A ’Compacta’ az alapfajhoz képest alacsonyabb, tömöttebb növekedésű, kevesebbet nyílik. Hasonló megjelenésű, jó téltűrő, dézsában is jól nevelhető az ’Atlantic’ fajta. A ’Rubra’ gazdagon nyíló virágai sötét rózsaszínűek. Az ’Integerrima’ fajta levelei ép szélűek, míg a ’Quercifolia’ leveleinek szélét nagy, szabálytalan fogak díszítik.

A jó szárazságtűrő, a tápdús, jó vízáteresztésű, nem túl nyirkos talajt kedveli a legjobban. Kerüljük a pangó vizes területeket. Családja sok képviselőjével ellentétben a meszes talajokban is jól érzi magát.