Az erős szelek károsíthatják, ezért falak védelmébe, előterébe célszerű elhelyezni. Ezeken a védett helyeken a szabadba is kiültethetjük, de pompás dé­zsás növényként is alkalmazhatjuk. Több példányt telepítve gazdagabb virágzás, illetve terméshozatal várható.

Amennyiben a telet is a kertben tölti a növény, a hajtások beérése érdekében ősszel érdemes csökkenteni az öntözést, majd a hidegek megérkeztével a fiatal példányok töve körül célszerű a talajt mulcsozással takarni, így megakadályozhatjuk a gyökérzóna átfagyását, s az ennek következtében esetlegesen kialakuló téli élettani szárazságot, azaz a növény kiszáradását. Ugyancsak segít a téli, fagymentes napokon a növény öntözése is. Az egészen fiatal növényeket téli takarófóliával is óvhatjuk.

A nyugati szamócafát többnyire félfás dugványozással vagy magvetéssel szaporítják a díszfaiskolás szakemberek. A magvetéshez az őszi érést követően a terméshúsból kitisztított magokat helyezzük nyirkos homok közé keverve, műanyag zacskóban hűvös helyre, például a hűtőszekrény aljába. A tavaszi magvetéskor a magokat normál kerti talajjal megtöltött cserepekbe, legfeljebb 1 cm mélyre vessük el.

A cserepeket helyezzük viszonylag melegebb helyre, a 20-26 °C ideális a csírázáshoz. Gondoskodjunk róla, hogy a magvetés közege ne száradjon ki. A sziklevelek és az első lomblevelek megjelenése után már elegendő a 18-22 °C-os környezet is. A növénykék 4-6 hét eltelte után óvatosan cserepekbe tűzdelhetők. A magoncok kiültetésével várjunk legalább hároméves korukig, s az első teleken mindenképpen védjük őket takarással a fagyok ellen.

Bár az érett, puha gyümölcsök ehetők, lisztes, kissé savanykás húsuk meglehetősen jellegtelen. A növény tudományos nevében az unedo jelzőt Linné az ókori források alapján idősebb Plinius nyomán adhatta a növénynek, aki a gyümölcsöt fogyasztva így jellemezte azt: „unum tantum edo” vagyis „csak egyet eszem”, talán a kevésbé izgalmas íze miatt.

A terméseket ezért a növény hazájában nyersen kevésbé fogyasztják, inkább kompótok, szörpök, lekvárok alapanyaga, vagy borok, likőrök, pálinkák készítésére használják. A madarak is szívesen lakmároznak a termésekből.