Hogyan legyen egy kert természetes?

Kezdetekben igazi kihívást jelentett a talaj összetétele, ami nagyrészt futóhomokból állt, de úgy döntött, hogy nem lesz talajcsere, ezért először befüvesítették a területet, fákat, cserjéket ültettek. A másik megoldás a talaj javítása, amióta a kert létezik, onnét zöld hulladékot nem szállítottak el, minden vissza kerül a talajba, a mai napig.

Ősszel a lehullott levelek, a lemetszett faágak mulcsként szolgálnak a növények, cserjék alatt és védik a dézsás, cserepes növényeket is. A kertépítés időszakában kitermelődött föld is a területen maradt, így  magasabb, dombosabb és alacsonyabban fekvő részek váltják egymást.

A kertészkedésbe bele kell tanulni, időközben persze voltak kudarcok, sikertelen kísérletezések, jelenleg pedig az éghajlatváltozást kell a növényeknek is megtapasztalni. Olykor a szélsőséges mennyiségű csapadékhoz, vagy éppen a hetekig tartó szárazsághoz, a napokig tartó forrósághoz nem minden növény tud alkalmazkodni, ezért néha növényeket, növénycsoportokat kell átültetni. De aki szereti a növényeket, virágokat, annak ez nem munka, hanem kikapcsolódás ugyanakkor rengeteg tapasztalattal és tanulsággal jár, árulja el Erika.

Ilyen például a sédkender, a turbolya, a vadmurok. De a természet közeli szemléletet talán az tükrözi a legjobban, hogy itt minden növény szívesen látott „vendég”, ha jól érzi magát, nincs útban és még a környező növényekkel is összhangban van, akkor maradhat, így él itt a vadsóska, erdei szamóca, turbolya, máriatövis, mezei zsurló, vadmurok. A kert jellemzője, hogy éppen mindig nyílik valami, télen pedig a sok örökzöld és a színes bogyók, vesszők mutatják, hogy ilyenkor is érdemes időt tölteni közöttük.

Ha végig sétálunk a kerten szembetűnő a rengeteg, különböző méretű, formájú madárodú, etető, ami nem csak a madarak számára paradicsomi állapot, de egyben hangulatos díszek is.

A szárnyas kedvencek kedvükre fürödhetnek és olthatják a szomjukat a csobogóban és a tóban. A növények pedig friss csemegével látják el őket, csipegethetnek a kányabangitáról, madárbirsről, a díszszilváról, a díszalmáról, a vadszőlőről, a bodzáról, a kínai lilabogyóról és a tűztövisről.

Erre az 1290 m2-es telek kiváló fekvése adott számos lehetőséget. Ezek a pár négyzetméteres területek nem élesen határolódnak el egymástól, hanem kis utakkal, tipegőkkel, vagy kiépített járdával kapcsolódnak egymáshoz, a növények pedig átvezetnek egyik helyről a másikra a hely adottságának és igényének megfelelően.