A fő célkitűzés a tulajdonviszonyok megváltoztatása volt
A Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) egyesülésével 1948. június 12-én megalakult a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), annak főtitkára Rákos Mátyás lett, aki a többpártrendszer felszámolásával, a kommunista diktatúra létrejöttével jelentősen megváltoztatta a magyar mezőgazdaság helyzetét.
A fő célkitűzés a tulajdonviszonyok megváltoztatása volt: az első kollektivizálási hullám során (1948 vége és 1953 nyara között) az országban a magángazdaságok száma hozzávetőleg 400 000-rel csökkent, a magántulajdon aránya a korábbiakhoz képest kétharmadára zuhant, viszont a párt által propagált közös termelést végző téeszek száma 5 ezer fölé, a tagok száma pedig 370 ezerre növekedett.
Ennek oka, hogy a sztálini kommunizmus útját járó MDP nem tűrte a hazai mezőgazdaság helyzetét bemutató, a termelők nézeteit alakító szaklap élén a Nemzeti Parasztpárt egyik jól ismert politikusát. Adorján János 1949 decemberében letartóztatástól, meghurcoltatástól tartva öngyilkosságot követett el.
1948 végéig az újság főszerkesztői pozícióját senki sem töltötte be, majd csak az 1949. évi 1. számától az akkor éppen regnáló földművelésügyi miniszter, Csala István vette át a lap vezetését. Azonban Csala István csak rövid ideig ült miniszteri székben, helyét az MDP-vel szimpatizáló Erdei Ferenc vette át, a lap főszerkesztői pozíciójával együtt.
A lap kinézete is megváltozott
Az MDP létrejöttével a lap tulajdonosi köre is megváltozott, a Magyar Mezőgazdasági Művelődési Társaságot a Belügyminisztérium feloszlatta. A lap átkerült a frissen megalakult Állami Lapkiadó Nemzeti Vállalathoz, rövidebb, ismertebb nevén a Lapkiadó Vállalathoz, 1950-től pedig a Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat vette át a kiadást, és ezzel a szerkesztőség a Vécsey utca 4. szám alá költözött.
Az 1950. április 1-jei számtól (5. évfolyam, 7. szám) kezdve a lap kinézete is megváltozott: külön, színes borítót kapott, amelyen egy a mezőgazdaságból vett, változó témájú fénykép volt látható, mindezt pedig vagy vörös keret vette körbe. Nőtt a terjedelem is, ekkortól többnyire 26 oldalon jelentkezett a Magyar Mezőgazdaság.
Az erőszakos kollektivizálás eredményeként létrejövő téeszekben munkavégzés alig volt, a téeszek nyolcada/tizede csak papíron létezett. A parasztok többsége hátrahagyta korábbi munkáját, és inkább az iparban helyezkedett el. A mezőgazdaságból élők tömeges kiáramlásának egyik igen súlyos következményeként 1953 elejére az országban mintegy 1 millió hektárnyi föld parlagon maradt.
A lap tartalmát is érintette
Ekkor a politikai akarat a lap tartalmát is érintette, általában már név nélküli írásokban. A téeszesítés propagálása fő irányvonalként tűnik fel, de megjelenik olyan Rákosi-beszéd is a címlapon leközölve, ami a termelőszövetkezetektől eltérő tematikát képvisel. A lap beszámolt közöl arról is, hogy parasztküldöttség utazott a Szovjetunióba, hogy tanulmányozza „azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket a világ legelőrehaladottabb, a legkorszerűbben gépesített és felszerelt mezőgazdasága, a szovjet mezőgazdaság elért”. Az 1950-es évek első felében számos alkalommal bukkannak fel a szaklap hasábjain a gépállomásokról szóló írások is.
Ennek hátterében az állt, hogy a földműveléshez szükséges eszközöket is állami tulajdonba vették, így a mezőgazdasági termeléshez használt gépeket is. A géphasználat a gépállomások beiktatásával volt csak lehetséges, így a téeszek és az állami gazdaságok, illetve a géppel nem rendelkező magángazdák a gépállomást kérték fel a géphasználatra. Ezáltal gyakori volt, hogy munkák jelentős csúszásokat szenvedtek a gépállomások leterheltsége, alkatrész- és/vagy géphiány következtében.
Erdei neve főszerkesztőként az 1952. szeptember 1-jén (7. évfolyam, 17. szám) megjelent számban bukkant fel utoljára. Ezt követően jó ideig nem volt főszerkesztője a lapnak.
A Magyar Mezőgazdaság hetilap történetét ismertető áttekintés a következő lapszámunkban folytatódik.
