Egy nyáj birtoklása a társadalmi rang és gazdagság jele, különösen a városi elit körében. Gyakran mutatják be kiállításokon, televíziós műsorokban és a közösségi médiában, ahol a tenyésztők követőtábora és presztízse az állataik minőségén alapul.
A Ladoum juh a nyugat-afrikai állattenyésztés egyik legfigyelemreméltóbb eredménye, amely nem csupán mezőgazdasági, hanem kulturális és genetikai szempontból is különleges helyet foglal el. A fajta kialakulása, fenotípusos jellemzői és társadalmi jelentősége egyaránt tükrözi azt a komplex viszonyrendszert, amely a hagyományos állattenyésztés, a modern szelekciós gyakorlatok és az identitásformálás között húzódik.
A cél egy olyan nagy testű, esztétikailag impozáns és jól alkalmazkodó juh létrehozása volt, amely megfelel a városi tenyésztés igényeinek, különösen Dakar és Rufisque térségében. A fajta kialakulása nem egy központi intézmény irányítása alatt történt, hanem decentralizált tenyésztői hálózatokon keresztül, ahol a szelekciós kritériumokat nem csupán a termelési mutatók, hanem a vizuális megjelenés és a társadalmi státuszhoz kötődő elvárások is meghatározták.
Fenotípusos szempontból a Ladoum juh rendkívül karakteres megjelenésű. A marmagasság elérheti a 110-120 centimétert (összehasonlításul a magyar parlagi szamár marmagassága ekkora), ami kiemelkedően magasnak számít a juhfajták között. A testalkat robusztus, a mellkas széles, a hát egyenes és hosszú, a végtagok pedig arányosan fejlettek. A fej hosszúkás, a pofa enyhén ívelt, a fülek nagyok és lefelé hajlanak. A szarvak gyakran spirálisan csavarodnak, különösen a kosoknál, bár a szarv alakja és mérete jelentős variabilitást mutat a különböző tenyészvonalak között. A szőrzet rövid és fényes, színe általában fehér, de előfordulnak fekete, barna és foltos egyedek is, amelyek különösen keresettek bizonyos tenyésztői körökben. A bőr vastagabb, jól pigmentált, ami ellenállóbbá teszi az állatot a külső parazitákkal és sérülésekkel szemben.
Ezeket a vonalakat a tenyésztők gyakran egy-egy kiemelkedő kos után nevezik el, amelynek utódai fenotípusosan és teljesítményben is kiemelkednek. A vizsgálat során mért paraméterek – marmagasság, occipito-ischialis hossz (vagyis a koponya hátsó részétől (os occipitale) az ülőgumóig (os ischii) mért hossz), mellkaskörfogat és testtömeg – alapján a Tyson és Birahim vonal utódai mutatták a legjobb értékeket, különösen mellkaskörfogat és testtömeg tekintetében. A morfometriai adatok alapján a fenotípusos jellemzők közötti korrelációk is kimutathatók, amelyek a szelekciós gyakorlatok hatékonyságát jelzik.
Genetikai szempontból a Ladoum juh populációja viszonylag alacsony nukleotid-diverzitást mutat, ugyanakkor a haplotípus-diverzitás magasabb, ami arra utal, hogy a populációban több, egymástól kissé eltérő genetikai vonal van jelen. Egy 2024-es molekuláris filogenetikai vizsgálat az SRY gén szekvenciái alapján két fő genetikai kládot azonosított: az egyikbe a Birahim vonal tartozik, míg a másikba a Tyson, a Gorgui és a Batling vonalak.
