A ZZ pálma a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozik, természetes élőhelye Kelet-Afrika szárazabb, időszakosan csapadékos régiói. A növény föld alatti, megvastagodott rizómái jelentős víz- és tápanyagraktárként funkcionálnak, aminek köszönheti rendkívüli szárazságtűrését.
Föld feletti hajtásai valójában összetett levelek, amelyek vastag tengelyből és fényes, sötétzöld, bőrnemű levélkékből állnak. A levelek viaszos felülete csökkenti a párologtatást, tovább növelve a növény szárazságtűrését. Virágzata a családra jellemző torzsavirágzat, zöldes murvalevelekkel, azonban beltéri körülmények között ritkán fejlődik ki, díszítő értéke elhanyagolható.
A Zamioculcas gondozása
Azt tartják az agglegénypálmáról, hogy jól alkalmazkodik a gyengébb fényviszonyokhoz is, ezért árnyékosabb helyiségekben, irodákban is sikerrel tartható. Ami igaz is, valóban elviseli az alacsony fényviszonyokat, de hosszú távon nem érzi jól magát, s ez előbb-utóbb meg is mutatkozik.
Gyenge megvilágítás mellett a növény elkezd megnyúlni és ritkás felkopaszodó hajtásokat fejleszt. Az egészséges fejlődéshez legalább napi 6 óra szórt fény az ideális. Hőigénye közepes, 15 °C alatt növekedése lelassul.
A túlöntözés megöli
A növény vízigénye alacsony, gondozásának kritikus pontja inkább a túlöntözés, ami főleg a téli hónapokban okozhat gondot. Fontos, hogy két öntözés között hagyjuk, hogy a talaj felső rétege kiszáradjon, s csak ezután pótoljuk a nedvességet.
A tálkájában felgyűlő pangó víz könnyen gyökérrothadást idézhet elő, ezért ezt mindenképpen kerüljük. Talajban sem válogatós, de számára is a laza szerkezetű, jó vízáteresztő közeg az ideális. Tápanyagigénye mérsékelt, a vegetációs időszakban tavasztól-őszig havonta egyszer, levéldísznövények számára összeállított tápoldat locsoljuk.
Szaporítása történhet tőosztással, amely a legbiztonságosabb és leggyorsabb módszer, illetve levél- vagy szárdugványozással, amely több türelmet és egy kis jártasságot igényel. A növény általában ellenálló a kártevőkkel és betegségekkel szemben, de kedvezőtlen körülmények között pajzstetvek és takácsatkák károsíthatják.
A zöld levelű alapfajon túl a nemesítők számos sárga tarka, fehér taka és bordó levelű változatát is kinemesítették, sőt megjelentek törpe növekedésű fajtái is.
