Szerző: Holló Tamás
Az ellenük való védekezésre leginkább szintetikus kémiai vegyületek vannak használatban, azonban a használatuk több okból is aggályos: az atkák több hatóanyaggal szemben már rezisztenssé váltak, és a kaptárban használt méreganyagok bekerülnek a méhészeti termékekbe.
A fogyasztók védelmében a méhészek a szintetikus kémiai szerek helyett egyre inkább a természetben is megtalálható anyagokat részesítik előnyben a varroa atka (Varroa destructor) elleni védekezés során. Számos védekezési stratégia ismert, azonban ezek egyike sem nyújt hosszú távú megoldást az állományi és termelési veszteségek leküzdésére. Az atkák elleni integrált védekezés alacsony környezeti terhelés mellett különböző védekezési eljárások kombinációján alapul.
Fotó: Pixabay
Kémiai védekezés
A kémiai védekezésen belül beszélhetünk szintetikus, úgymond „kemény” atkaölő szerekről, illetve természetes, úgymond „lágy” hatóanyagok felhasználásáról. A szintetikus hatóanyagok közös jellemzője, hogy olyan piretroidok, amik az atka központi idegrendszerét próbálják blokkolni: flumetrin, tau-fluvalinát, kumafosz, amitráz. Ezek a szerek könnyen alkalmazhatók, költséghatékonyak, és használatukhoz nem szükséges a célszervezet biológiájának és életciklusának ismerete. Azonban a hasonló testméretekből adódóan, az atkával szemben hatékony és a méhekre mérgező adag mennyisége között alig van különbség.
Ráadásul a kezelések szubletális hatása, hogy csökkenti a méhek életkilátásait, és negatívan befolyásolhatja a méhanyák, herék szaporodását. Ha pedig nem az előírásoknak megfelelően alkalmazzák ezeket az atkaölő szereket, akár jelentős mértékben is szennyeződhet a méz és más méhészeti termékek is.
Természetes hatóanyagok
Fotó: Wikimedia commons
A természetes anyagok felhasználása mellett szól a növényvédőszer-maradványoktól mentes méhcsaládok és méhészeti termékek előállításának lehetősége. Az illóolajok közül atkagyérítésre a kakukkfűből származó timol, az oregánó és maga a kakukkfű használatosak terepi körülmények között, de leginkább timolalapú állatorvosi készítmények terjedtek el a mézelő méhek kezelésére.
A méhcsaládok tájékozódásában, kommunikációjában fontos szerepe van az illatoknak. Elég, ha csak a méhcsaládokat összetartó méhanya-feromonra gondolunk. Egy intenzíven kipárolgó timol hatóanyagú szer felfokozott, stresszes állapotot okoz, de rosszabb esetben akár rabláshoz és a méhanya elvesztéséhez is vezethet.
