Kémiai védekezés szerves savakkal
Az atkairtásra használt természetes hatóanyagok másik nagy csoportja a szerves savak: a tejsav, a hangyasav és az oxálsav. A tejsavas kezelések hatékonysága a szakirodalom szerint 50 és 80 százalék közötti, mely eredmények túl alacsonyak ahhoz, hogy széles körűen beépüljenek a gyakorlatba. Alacsony atkagyérítési hatékonysága és körülményes felhasználása miatt a tejsavas kezelések a gyakorlatban nem terjedtek el.
A hangyasav esetében fontos rávilágítani, hogy az atkák életciklusa két szakaszra osztható. A foretikus szakaszban a nőstény atkák a kifejlett méheken tartózkodnak táplálkozási és helyváltoztatási céllal. A szaporodási szakaszban pedig behatolnak a lefedés előtt álló sejtekbe.
Azonban a hangyasav kipárolgását nagyban befolyásolja a külső hőmérséklet, így a gőzének koncentrációja nehezen szabályozható a kaptáron belül. A magas hangyasav-koncentráció pedig a fiasítás mellett a kifejlett méhekre is nagymértékben káros. Épp ezért a gyakorlatban a tőlünk északabbra lévő országokban terjedt el a használata. Alkalmazása hazánkban csak a hűvös őszi időszakban ajánlott.
Oxálsav-dihidrát – H2C2O4·2H2O
A szerves savak közül az oxálsav-dihidrát különböző felhasználási formái terjedtek el, melyek alkalmazásával megfelelő szintű védelmet érhetünk el a Varroa destructor-ral szemben.
Az oxálsav vagy sóskasav fehér, kristályos, szilárd vegyület. Vízben könnyen oldódik, az oldat savanyú ízű és savas kémhatású, könnyen szén-dioxiddá és vízzé oxidálható. Megtalálható a sóskában, spenótban, rebarbarában. Az oxálsav a növényi és állati szervezeteken kívül a méznek is természetes összetevője.
Méhészeti célra az oxálsav-dihidrát használatos, mely 157 ºC-on szublimál. Ezen hőmérséklet fölött szén-dioxidra, vízre és hangyasavra bomlik.
Az oxálsav hatása a Varroa atkára
Az oxálsav atkákra gyakorolt hatásmechanizmusa még nem teljesen tisztázott. Jelenlegi ismereteink szerint a szublimáció hatására az oxálsav mikrokristályai szétterülnek a kaptárban, és a méheket is beborítják. Ezek az apró kristályok, illetve az oxálsav erős savassága (pH = 0,9) lehet a kulcsa az atkák elpusztulásának.
A kezelés során a szilárd halmazállapotú oxálsavkristályokból hőközléssel oxálsavgőzt képzünk. A gőz a kaptárba bejutva lehűl, és ismételten kristályos szerkezetet vesz fel, így bevonja a kaptár belsejét és a méhek testfelületét.
A piacon számos készülék található az oxálsav 157 ºC fölé történő hevítésére. A készülék megválasztásnak kritikus pontjai:
• hőfokszabályozás: elengedhetetlen a készülék kazánhőmérsékletének pontos, precíz szabályozása. Túl magas hőmérsékletre hevítve az oxálsav elbomlik és hangyasav keletkezik belőle, ami már a méhek számára is káros.
• precíz adagolás: a családonkénti 2 grammos adagolás miatt fontos, hogy olyan készüléket használjunk, amelynél teljesül az „egy kaptár – egy dózis elv”, vagyis a készülék üstjében egyszerre csak egy család számára elegendő oxálsavat tudjunk adagolni.
Az oxálsav hatékonyságát befolyásoló tényezők
Egy méhcsalád esetében nehezen elképzelhető, hogy teljesen atkamentes állapot álljon elő. A sikeres atkairtás célja nem is a teljes atkamentesség, hanem az egészséges méhcsalád, amit úgy tudunk elérni, hogy a varroa atkák mint vírusvektorok számát alacsony szinten tartjuk az egész méhészeti év során.
Az egyes kezelések hatékonyságára a felhasznált szer mellett számos biotikus és abiotikus tényezők is hatnak. Kutatók kísérleteket végeztek erre vonatkozólag, és arra az eredménye jutottak, hogy számos ilyen tényező van: nyitott és fedett fiasítás aránya, egy nap alatt kikelő egyedek száma, külső hőmérséklet, hordás vagy hordástalanság, illetve a méhcsalád mérete.
