0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. január 19.

Méhcsaládok védelme a varroa atka ellen*

Manapság az egész világon a varroa atka jelenti a méhek számára a legfőbb veszélyt. Az atkával szemben védtelenek a méhek, a méhész beavatkozása nélkül a méhcsaládok elpusztulnának.

Anyag és módszertan

A kísérlet helyszíne a Borsod-Abaúj-­Zemplén Vármegyében található Holló-­méhészet volt. A méhcsaládok egyenlőlépes, 1/2 NB keretméretű (42 cm x 18 cm) rakodókaptárban voltak elhelyezve.

A kísérlet során a 2-4-6 napos kezelési fordulókat alkalmaztunk, mely időtartam alatt naponta, reggel 7.00 órakor számoltuk a 24 óra alatt lehullott méhatkák számát.

A kezelések hatásának vizsgálatára a kísérleti családok higiénikus aljdeszkákat kaptak, melynek tálcáit közönséges, boltokban is kapható háztartási napraforgóolajjal naponta újra olajoztuk annak érdekében, hogy a lepottyant, de még el nem pusztult atkák vissza ne tudjanak mászni, illetve a hangyák el ne tudják vinni az atkákat a tálcákból.

A kezelések során analitikai tisztaságú (> 99,6%) oxálsavat használtunk. A kísérletbe bevont 12 családot 3×4-es csoportokra osztottuk. Minden csoport esetében volt 1-1 kontrollcsalád is, amik a kísérlet során semmilyen atkagyérítési kezelést nem kaptak. A családok kezelése minden esetben az adott napi számlálást követően történt a gyári ajánlásoknak megfelelően, vagyis 157 ºC-ra előmelegített szublimálókészülékben családonként 2 g oxálsav-dihidrát elszublimálásával.

varroa atka
Varroa atkák
Fotó: xiSerge, Pixabay

Eredmények, következtetések

Az oxálsav-szublimálással csak a méheken tartózkodó atkák számát tudjuk csökkenteni. Ezért egy késő őszi zárókezelés során, ahol gyakorlatilag fiasításmentes állapot áll elő, nagyobb hatékonysággal tudjuk az atkák számát csökkenteni, hiszen a kifejlett atkák, fedett fiasítás hiányában már nem tudnak elbújni. A kísérlet elvégzése során a családban még volt fiasítás, így a kísérlet során az atkák hullása fokozatos volt. Ahogy csökkent a fiasításos sejtek száma, úgy szorultak ki az atkák is.

A kísérlet során az elfogadható 0-1 közötti atkaszámot több mint 24 nap alatt sikerült elérni.

A teljes kísérleti időszak alatt a 2 napos kezelési forduló esetén 17 kezelés, a 4 napos kezelési forduló esetén 10 kezelés, míg a 6 napos kezelési forduló esetén minimálisan 8 kezelésre volt szükség ahhoz, hogy a lehullott atkák száma elérje az elfogadható szintet.

Az adatok kiértékelése után elmondható, hogy a vizsgálat során a szublimálás hatékonysága a szakirodalmi értékeket produkálta, amely hatékonyság 90% százalék körüli.

A kezelési fordulók esetében elmondható, hogy a 6 naponkénti kezelés túl ritka, az oxálsav tartamhatása kevesebb mint 6 nap. Vagyis a kísérlet időtartama alatt biztosan volt olyan atka, ami két kezelés között nem kapta meg a letális dózist.

A kezelési fordulók másik véglete a 2 naponta történő szublimálás, ami valószínűsíthetően szükségtelenül magas környezeti terhelést, zavarást jelent a méhek számára.

Figyelembe véve az atkahullás dinamikáját és időbeni lefutását, megállapítható, hogy az optimális kezelési forduló a 4 nap. Egy 30 napot lefedő és 4 naponta történő kezeléssel hatékony atkagyérítési stratégia valósítható meg, ami hozzájárul ahhoz, hogy a méh­családok vitalitása megfelelő szinten legyen.

Holló Tamás


*Egyetemi hallgatói kutatásokat bemutató sorozatunkban a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem hallgatója, Holló Tamás méhész Oxálsav-dihidráttal történő szublimáció gyakoriságának összevetése című dolgozatának rövidített változatát olvashatják.

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: