Vajon mi egyebet érdemes még tudni róla? Adorján Péter természetfotóst kérdeztük, aki évtizedek óta olthatatlan szenvedéllyel figyeli az egek urait.

A magyarországi természetvédelem egyik legjelentősebb sikertörténete kétségtelenül a rétisasé. Bár számuk az 1960-70-es évekre Európa-szerte erősen megcsappant, hazánkban mindössze 10-12 pár volt ismert, különböző fajvédelmi intézkedéseknek köszönhetően az állománya fokozatosan bővült. Ma Magyarországon 360-400 pár költ – tudtuk meg az amatőr természetbúvártól.

A ragadozómadár alapvetően kerüli az embert, de télen nagyobb eséllyel láthatjuk, mert ebben az időszakban északról is érkeznek példányai.

A Baltikumból érkező madarak egyik állomáspontja a hortobágyi halastavak környéke, a másik pedig Belső-Somogy és a Kis-Balaton – magyarázza Adorján Péter. Ők nálunk maradnak tavaszig, sokszor a hazai populáció egyedei már a tojásokon ülnek – a rétisas korai fészkelő –, de az északi állomány még itt vakációzik, és majd csak március végén-áprilisban indul útnak.

A rétisas a vizes élőhelyek madara, hazánkban a folyó menti galériaerdőkben, ártéri erdőkben, halastavak környéki öreg erdőkben fészkel, és az év nagy részében hallal táplálkozik. A télen leeresztett halastavak terített asztalként várják a ragadozó madarakat, hisz a mélyebb részeken mindig marad valamennyi hal, illetve ha találnak dögöt, azt sem vetik meg.

Négy-ötévesen válnak ivaréretté, ezt követően egy életre párt választanak és revírt foglalnak. A decemberi párba állás nászrepüléssel kezdődik. Fészküket 18-25 méter magasra építik, a fészekcsésze akár 2 méter széles is lehet. Minden évben tatarozzák a fészkeket, így 10-15 év elteltével – ha beleolvad a téli csapadék – azok tömege 0,5 tonna is lehet. Mivel könnyen leszakadhat alatta a tartóág, a rétisasok váltófészket építenek a revíren belül, de a szakemberek műfészkekkel is segítik a fajt.

A faj rendkívül érzékeny a zavarásra – hívja fel a figyelmet Adorján Péter –, ezért a szaporodási és utódnevelési időszakban a fészkek 400 méteres körzetében jogszabály tiltja az erdészeti tevékenységet. Sajnos az agancsgyűjtők is veszélyeztetik a költését, mert amikor kora tavasszal ellepik az erdőt, a tojó már a tojásokon ül. Ha megzavarják, elhagyja a fészkét, ami a szaporulat szempontjából végzetes.

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján már nem fenyegetett fajként tartják nyilván, de ne feledjük, hazánkban a rétisas továbbra is fokozottan védett madár, eszmei értéke 1 millió forint.