Szerző: Waum Konrád Hunor
A friss Nomisma-kutatás szerint Olaszország mezőgazdasága nemcsak mennyiségben, hanem minőségben és hozzáadott értékben is kiemelkedik az európai mezőgazdasági szektorban, amelyben jelentős szerepet játszik az agrártöbbfunkciós tevékenységek és a helyi mezőgazdasági diverzifikáció.
A tanulmány rámutat, hogy a puszta termelési volumen ma már nem elegendő a versenyképesség fenntartásához. Olaszország – miközben a mezőgazdasági kibocsátás értékét tekintve elmarad Franciaország és Németország mögött (kb. 72 milliárd euró Olaszországban szemben Franciaország 90 és Németország 76 milliárd eurójával) – vezető szerepet ér el a hozzáadott érték terén.
A Nomisma adatai szerint az Olasz mezőgazdaság átlagosan több mint 41 milliárd euró hozzáadott értéket állít elő (2024–2025 átlag), míg Franciaország és Németország ezen a téren kb. 32-32 milliárd eurót produkál.
A hatékonyabb hasznosítás kulcsfontosságú
A föld értékének hatékonyabb hasznosítása kulcsfontosságú ebben az eredményben: Olaszországban az átlagos hozzáadott érték hektáronként megközelíti a 3 500 eurót, szemben Németország ~1 900, Spanyolország ~1 730 és Franciaország ~1 200 euróval. Ez azt jelzi, hogy az olasz gazdaságok jóval hatékonyabban képesek értéket generálni a mezőgazdasági termelésben.
Ezek az úgynevezett többfunkciós tevékenységek ma már a mezőgazdasági kibocsátás közel 20 százalékát teszik ki Olaszországban – ami az EU mezőgazdasági szektorain belül kiemelkedő arány.
Továbbá a minőség és termékdifferenciálás, különösen a földrajzi eredetvédett (PDO) és földrajzi jelöléssel védett (PGI) termékek esetében, szintén hozzájárul Olaszország erős versenyhelyzetéhez. Ebben a szegmensben az olasz mezőgazdasági termékek értéke jelenleg közel 21 milliárd euró, és 2020 és 2024 között mintegy 25 százalékos növekedést mutat – szintén az EU mezőgazdaságának élmezőnyében.
A hagyományos agrártermelés és szolgáltatások kombinációja
Olasz mezőgazdaság Európa csúcsán áll a hozzáadott értékben, amit a termelés diverzifikációja, a minőségi és kiegészítő tevékenységek integrálása, továbbá a föld hatékony kihasználása eredményez. Ez az eredmény a szektor modernizációjának, valamint a hagyományos agrártermelés és szolgáltatások sikeres kombinációjának köszönhető.
Az olasz mezőgazdaság hozzáadott értékre épülő modellje fontos tanulságokkal szolgál Magyarország számára is. A hazai agrárium szerkezete több ponton hasonlóságot mutat az olasz rendszerrel – különösen a családi gazdaságok magas aránya és a kedvező természeti adottságok tekintetében –, ugyanakkor a hozzáadott érték előállításában jelentős a lemaradás.
Erősen alapanyag-orientált
Magyarországon a mezőgazdasági termelés továbbra is erősen alapanyag-orientált, a feldolgozottsági szint alacsony, és a termelők jelentős része kiszolgáltatott a nyersanyagpiaci ármozgásoknak.
Összességében az olasz mezőgazdaság sikere arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövő agrárversenyképessége nem a mennyiségi növekedésben, hanem az értékteremtésben rejlik. Ez a felismerés a magyar agrárpolitika és a termelők döntései szempontjából is meghatározó lehet a következő években.
Waum Konrád Hunor
