A 10 éves fennállás alatt a lap számos változást megélt. Átesett többszöri főszerkesztő- és tulajdonosváltáson, szerkesztőségi helyszínváltozáson, példányszámzuhanáson és -emelkedésen. Mindeközben ötvözte a szakmaiságot és a kőkemény propagandát, de nem is tehetett mást, hiszen nem akarta magát kiírni a sajtótermékek köréből.
1957-ben a hazai mezőgazdaság irányt váltott, miután kiderült, hogy a téeszek az agrárium termelési eredményének mindössze 10-15 százalékát tették ki. Előtérbe kerültek a magángazdálkodások, amiknek támogatásáról az MSZMP 1957 júliusában közreadott Agrárpolitika téziseiben megjelentetett publikációkban lehetett olvasni. Ezeket az értekezéseket a Magyar Mezőgazdaság is lehozta Lázár Vilmos egyetemi tanárnak köszönhetően, aki a tudomány fontosságát emelte ki ezeknek a műveknek az átdolgozásakor.
A megerősödő új kormányzat intézkedései magával hozták a magyarországi téeszesítés befejező hullámát, amely 1958 vége és 1961 között zajlott. Az előző kollektivizálásokhoz képest jelentős eltérés volt, hogy a mezőgazdaságot irányítók nemcsak a szovjet mintát másolták, hanem figyelembe vették a magyar sajátosságokat is. A szovjet modellt szorgalmazó Dögei Imre földművelésügyi miniszter és helyettesei véleményét 1960-ban felváltotta a Fehér Lajos által irányított, az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő Mezőgazdasági Osztályé. Dögei Imrét 1960 elején le is váltották, helyére Losonczi Pál került. Ezután könnyebbé vált a termelőszövetkezeti vezetők kiválasztása, a téeszek irányítása, a munkaszervezet alakítása, illetve jobb feltételeket állapítottak meg a háztáji gazdaságok és a téeszben dolgozók javadalmazásának területén. 1962-re az 1958-ban mintegy 170 ezer főt kitevő téesztagság 1,2 milliósra növekedett, vele párhuzamosan a magángazdálkodók 1,6 milliós tábora 145 ezerre esett vissza, és számuk a későbbiekben még inkább csökkent.
