Sűrűbb megjelenés, több előfizető
Az 1960. évi január 1-jei számtól (15. évfolyam, 1. szám) kezdve a lap immáron 32 oldalon jelent meg. Rég esett szó a lap főszerkesztő személyéről, aminek oka az volt, hogy több évig nem volt feltüntetve ilyen pozíció az impresszumban. Mígnem 1961. január 3-ai számtól (16. évfolyam, 1. szám) Horváth Sándor neve mellett a főszerkesztői titulus szerepelt. A név nem volt ismeretlen a Magyar Mezőgazdaság olvasói számára, ugyanis Horváth Sándor az első lapszámtól kezdve felelős szerkesztőként dolgozott az újságnál. A kiadvány kinézete az 1961. évi 2. számnál változott meg újra, akkortól a vörös színű kiemelés az újság címére és a lap évfolyamon belüli aktuális számára korlátozódott. Az 1962. évi 1. szám már mellőzte a borítólapon szereplő vörös színt, annak helyét átvette a sárgászöld. Nagy változás volt a lap életében az is, hogy 1961-től heti 1, egy évre kivetítve pedig 52 szám látott napvilágot – mindez a mai napig változatlan maradt. Mint azt a lap indulásának 25 éves megemlékezésére írt írásból kiderül, a heti megjelenést a „mezőgazdaság szocialista átszervezésének”, vagyis az erőszakkal végrehajtott kollektivizálás befejezése indokolta.
1963 elején a lap példányszáma több 10 ezer volt. Ugyanezen év nyarán egy terjesztési akció eredményéről számolt be a lap, ez időben a folyóirat addig 21 221-re rúgó előfizetési számát sikerült 28 289-re feltornászni. A terjesztési akció után tovább nőtt az előfizetők száma, 29 939-ről írt a lap, amelyhez hozzájött még 5 ezer központi előfizetés is, vagyis összesen majd’ 35 ezren fizettek elő a Magyar Mezőgazdaságra. 1966 nyarán aztán újabb előfizetőiszám-növekedésről számolt be az újság, ekkorra 40 340-re nőtt az előfizetések száma.
A ’68-as reformcsomag hatása
A gazdasági változások egyik fejleményeként nagy összegű hitelek álltak a mezőgazdaság rendelkezésére, amelyek egy részét ugyan a fenntartási költségekre fordították, de jutott pénz a technikai fejlesztésekre és az infrastruktúra modernizálására is. Mindezeknek együttesen köszönhetően a magyar mezőgazdaságnak a kollektivizálást követő igen komoly nehézségek után sikerült előkelő pozíciót kivívnia Európában, elsősorban a keleti blokkban. Magyarország a Szovjetuniótól energiahordozókat kapott, és a mezőgazdasági áruk kivitele is gazdaságos volt, ugyanis azok elszámolása dolláralapon zajlott. Az 1950-es és az 1980-as évek eleje között az eladott bruttó agrártermékek aránya 226 százalékot ért el, a nettó agrártermelés mutatója 400 százalékra nőtt, ezek mellett pedig a piacokon értékesített termékek aránya 290 százalék volt.
1966-ban húsz éve volt már, hogy útjára indult a Magyar Mezőgazdaság, az erre való megemlékezést korábbi főszerkesztő, Erdei Ferenc jegyezte. Írása a tíz évvel korábbi megemlékezésektől merőben eltért: a szaklapról mindössze egy rövid bekezdésben írt, a fókuszban a téeszesítés szükségessége, majd a nagyüzemi gazdaság létrejötte és működési elvei szerepeltek.
Hivatalosan 1968. január 1-jén lépett életbe a gazdaság egészére vonatkozó reformcsomag. A mezőgazdaságra vonatkozó intézkedéseket, illetve egyáltalán a reformok szükségességét Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ismertette a Magyar Mezőgazdaságban. A reform végül elakadt, sőt, a sikeresnek tekintett téeszek vezetőit perekkel fenyegették, többeket perbe is fogtak és el is ítéltek, mondván, a paraszt nem élhet magasabb életszínvonalon, nem gyarapodhat jobban, mint egy munkásállamban élő munkás.
