Európai kutatók szerint a sertések és a szarvasmarhák különösen fontos szereplők lehetnek a járványtani láncban. A sertések influenzavírusokkal szembeni fogékonysága régóta ismert, de a szarvasmarhák érintettsége új kérdéseket vet fel, különösen a tejtermelés és az állati eredetű élelmiszerek biztonsága szempontjából.
Ezekre a kihívásokra reagál az a hároméves nemzetközi kutatási projekt, amelyet a Koppenhágai Egyetem vezetésével indítottak el, a brit Pirbright Institute, a francia INRAE és a németországi Freiburgi Egyetem részvételével.
A kutatás kiemelt eleme a szarvasmarhák és sertések fertőződésének vizsgálata, beleértve a vírus szaporodási helyeinek azonosítását. Korszerű szövettani és transzkriptomikai módszerek alkalmazásával olyan adatok nyerhetők, amelyek hosszú távon az uniós kockázatértékelési rendszerek alapját is megerősíthetik.
Vakcinázás és DIVA: új egyensúly keresése
A projekt harmadik pillére az immunválaszok és a vakcinázási stratégiák elemzése. Az európai szakpolitikai vitákban egyre hangsúlyosabb kérdés, hogy milyen szerepet kaphat a vakcinázás a madárinfluenza elleni védekezésben.
A kutatás nemcsak a jelenleg rendelkezésre álló vakcinák hatékonyságát vizsgálja, hanem innovatív megoldásokat is értékel, például mRNS-alapú, vírusvektoros és alegység-vakcinákat.
Alapvető elvárás, hogy ezek a megközelítések megfeleljenek a DIVA-stratégiának, vagyis lehetővé tegyék a fertőzött és a vakcinázott állatok megkülönböztetését. Ez kulcsfontosságú az uniós belső piac és az export szempontjából, és Magyarország számára is stratégiai kérdés, hiszen a baromfi- és víziszárnyas-termékek jelentős része külpiacokra kerül.
A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy a madárinfluenza elleni védekezés nem alapulhat kizárólag rövid távú válságintézkedéseken.
A madárinfluenza mára az európai állattenyésztés egyik legösszetettebb kihívásává vált. A baromfiágazaton túlmutató kockázatok, az emlős fajok érintettsége és a folyamatos járványügyi nyomás egyértelművé teszik, hogy csak nemzetközi, tudományosan megalapozott együttműködéssel alakítható ki hosszú távon is fenntartható védekezési stratégia.
