Idős erdők sok aljnövényzettel
Az Északi-középhegységben a Börzsönytől a Zemplénig tartó sűrű erdők a legstabilabb bástyái e fajnak. A Dunántúli-középhegységben a Bakony, Vértes és a Mecsek vonulatai. Meglepő módon a Tisza és a Dráva menti sűrű galériaerdők is kiváló élőhelyet biztosítanak számukra (pl. Gemenc), tehát az alföldi ártári erdőkben is megtalálhatók egyedei..Azért pont ezeken a helyeken él, mert a vadmacska „lakberendezési” igényei magasak: szüksége van idős erdőkre, ahol sok a kidőlt fa, az odú és a sűrű aljnövényzet, ahol napközben meghúzhatja magát. A nagyüzemi, „tiszta” erdőgazdálkodás nem biztosít megfelelő élőhelyet számára.
A vadmacska helyzete Magyarországon sajnos nem felhőtlen. A legnagyobb problémát nem a természetes ellenségek (mint a hiúz vagy a farkas), hanem az emberi környezet közvetett hatásai jelentik.
A hibridizáció (keveredés) az egyik legfőbb veszély. A kóborló vagy kijáró házimacskák és a vadmacskák párosodnak. Ezáltal a vadmacska genetikai állománya „felhígul”, és elveszti azokat a speciális adaptációkat, amik a vadonbeli túléléshez kellenek.
Az élőhely-fragmentáció is problémát jelent. Az utak és települések feldarabolják az erdőket. Ha egy vadmacska elindul párt keresni, gyakran autóbaleset áldozata lesz. A házimacskák által terjesztett fertőzések (pl. macskaleukózis) is végzetesek lehetnek a vad populációra, amely nincs felkészülve ezekre a kórokozókra.
Az elmúlt években több kutatócsoport (például a MATE és a nemzeti parkok szakemberei) vadkamerás megfigyelésekkel és genetikai vizsgálatokkal próbálja pontosabban feltérképezni az állományt. A cél a „tiszta” vérvonalú egyedek azonosítása és az ökológiai folyosók biztosítása, hogy a populációk ne szigetelődjenek el egymástól.
Fotó: Pixabay
