Sokkal kevesebb figyelmet fordítanak arra, hogy mit lehet termeszteni. Pedig a kibocsátás csökkentésének legpraktikusabb megoldásai közül néhány a mezőgazdaságból származik – hívja fel a figyelmet Andre Negreiros, a Corteva Agriscience közép- és kelet-európai kereskedelmi egységének vezetője a tiszta energia nemzetközi napja alkalmából, mely január 26-a.
Kevés ágazat szemlélteti ezt jobban, mint a légi közlekedés és a nehézszállítás. A légi közlekedés önmagában a globális kibocsátás körülbelül 2–3%-át teszi ki, és a közúti közlekedéssel ellentétben nem könnyű megoldani az elektrifikációját. A fenntartható repülőgép-üzemanyag (SAF) és a megújuló dízel az egyik kevés, rövid távon megvalósítható lehetőségek közé tartoznak. A kereslet gyorsan növekszik: a globális SAF-fogyasztás várhatóan a 2024-es körülbelül 1 millió tonnáról az évtized végére akár 10 millió tonnára is növekedhet, míg a megújuló dízel iránti kereslet nagyjából megduplázódhat ugyanebben az időszakban.
Az olajos magvak, mint például a napraforgó vagy a repce, hatékony módszert kínálnak a bioüzemanyag-ellátás nagy léptékű kiaknázására. Ezeket nem mindig használják élelmiszer-ellátásra, hanem úgynevezett köztes növényként termeszthetik az elsődleges élelmiszer-növények ciklusai között. Nincs szükségük további földterületre, nem szorítják ki az élelmiszer-termelést, és javíthatják a talaj egészségét az erózió csökkentésével és a szerves anyagok mennyiségének növelésével. A mezőgazdasági termelők számára kiegészítő jövedelemforrást jelentenek egy olyan időszakban, amikor a mezőgazdasági haszonkulcsok nyomás alatt vannak.
Ez már nem csak elmélet. Az év elején a nemzetközi mezőgazdasági kutató-fejlesztő vállalat, a Corteva Agriscience és a globális energiaipari vállalat, a bp elindította az Etlas™ nevű közös vállalkozást, amelynek célja egy speciális, növényi alapú nyersanyag-ellátási lánc kiépítése az SAF és a megújuló dízel számára. A cél az, hogy 2030 közepére elérjék az évi 1 millió tonna nyersanyagot, ami elegendő több mint 800 000 tonna bioüzemanyag előállításához, az első szállítások pedig 2027-től várhatók.
A modell úgy működik, hogy összekapcsolja az értéklánc három, eddig egymástól függetlenül működő részét: a meglévő földterületeken köztes olajnövényeket termesztő gazdákat; a terméshozamot és az ellenálló képességet javító vetőmag- és agronómiai szolgáltatókat; valamint az energiaipari vállalatokat, amelyek a meglévő finomító infrastruktúrát felhasználva ezeket a növényeket előírásoknak megfelelő, alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokká alakítják át.
Ennek következményei különösen jelentősek Európára nézve. A ReFuelEU Aviation rendelet értelmében a légitársaságoknak 2030-ig 6%-os, 2050-ig pedig 70%-os SAF-keveréket kell használniuk. A közép- és kelet-európai gazdák, például a magyar gazdák számára ez egyre növekvő gazdasági lehetőséget jelent. Ez a régió kiterjedt termőterülettel, kialakult olajos növénytermesztéssel és meglévő préselő- és tárolóinfrastruktúrával rendelkezik.
Ha Európa és más régiók komolyan gondolják az éghajlati célok elérését a versenyképesség romlása nélkül, akkor gyakorlatias, méretezhető és politikailag tartós megoldásokra lesz szükségük. A mezőgazdasági bioüzemanyagok megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. A választás már nem az élelmiszer és az üzemanyag között zajlik, hanem arról szól, hogy hogyan lehet a földet évszakról évszakra intelligensebben használni, hogy mindkettőt biztosítani lehessen.
Az energetikai átállást nem csupán a technológia fogja előmozdítani. Az is fontos szerepet fog játszani, hogy a gazdák, a termőterületek és a mezőgazdaság gyakran figyelmen kívül hagyott képességei milyen mértékben tudják ellátni energiával azokat a gazdasági ágazatokat, amelyeknek kevés alternatívájuk van. A gazdák mindig is táplálták a világot. Egyre inkább hozzájárulhatnak az energiaellátáshoz is.
