A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakosztálya a programmal azt szeretné elérni, hogy a hazánkban megtalálható különböző élőhelytípusokat megismerjék az emberek, bemutassák jellemzőiket, szépségüket. Az egy hónapig tartó szavazáson a szikes tó, a láprét és a fáslegelő „vetélkedését” utóbbi nyerte, így 2026-ban ez az érdekes másodlagos élőhely viselheti az Év élőhelye címet.
De mi is az a fáslegelő?
Olyan őshonos fákkal tarkított gyepterület, ahol a fák egymástól távolabb helyezkednek el, ezáltal koronájuk terebélyessé válik, alattuk pedig a jószág legelése nyomán nincs cserjeszint vagy sűrű újulat. A legeltetéses állattartás hiányában azonban olyan szukcessziós folyamatok indulnak el, melyek már középtávon fenyegetik az ilyen élőhelyen élő idős faóriásokat. Ezek a fák évszázadok óta versenytársak nélkül növekedtek, ágrendszerük ehhez a térálláshoz alkalmazkodott. A hirtelen felnövő egyéb fák viszont képesek őket „megfojtani” azáltal, hogy az oldalágak fotoszintetizáló felületét árnyékba borítják.
Viszonylag gyakoriak a középhegységeinkben is, a Zempléntől egészen a Bakonyig. Egyes országrészekben pedig (Szatmár-Bereg, Őrség, Balaton-felvidék) tájképalkotók.
Karakterük tájegységenként változó, más fafajokból, más erdőtípusból alakultak ki, más haszonállatfaj hűsöl alattuk, illetve más élőlények otthonai. Az elmúlt korok pásztorai nagyon becsülték a nyári kánikulában hűs árnyékot adó fáslegelőket, ősszel vadgyümölcsöt vagy a jószágnak takarmányt adó vén fákat, ezeket tudatosan kímélték, vigyáztak rájuk. Ennek az ősi tiszteletnek a maradványai még ma is érezhetőek, az öreg fáslegelők famatuzsálemei sokszor félig korhadtan, csúcsszáradtan is a helyükön maradnak.
Az egyesület elsősorban gazdálkodókat, természetvédőket és természetbarátokat céloz meg ennek a jó gyakorlatnak a kivitelezésére. Cél továbbá a még nem védett, de szép állapotú fáslegelők felkutatása és helyi védelmük szorgalmazása, illetve a védelem alatt álló területek bemutatása a magyar lakosságnak. Ennek érdekében az MME szakemberi vezetett túrákat szerveznek az ország több pontján, hogy a falu határától sajnálatosan elszakadt emberek újra felfedezzék, újra magukénak érezzék a településük természeti kincseit.
