Szerző: Megyesi Éva és Merényi Alexandra
Az Alsótekeresi Faiskola a Covid-járvány óta nem szervezett őszi rendezvényt. Az idén október közepén a Magyar Önkormányzati Főkertész Egyesület kezdeményezésére tartott szakembertalálkozón bemutatták a termékfejlesztő nemesítési munkájuk új eredményeit.
Magyarországon kevés kertészeti üzem mondhatja el magáról, hogy fennállásának századik évfordulóját is megélhette. A faiskola centenáriumát a pandémia idején ünnepelte, története pedig hűen tükrözi a magyarság elmúlt száz évét, erről is beszélt Barabits Elemér ügyvezető igazgató.
Az első világégést követően jelentős munkanélküliség sújtotta a térséget. Ebben az időszakban egy szudétanémet kertész felajánlotta a földterület akkori tulajdonosának, hogy ott faiskolát alapítana, melyet maga vezetne, ezzel is növelve a gazdaság jövedelmezőségét.
Háborúk, államosítás, rendszerváltás
A faiskola vezetője, valamint a tulajdonosa szakmai tanácsért az ország elismert kertész szakértőihez, Mohácsi Mátyáshoz és Magyar Gyulához fordult, akik akkoriban a Kertészeti Tanintézet leghíresebb professzorai voltak. Néhány év elteltével már 45 holdon termesztettek, és a további fejlődést szem előtt tartva a tulajdonos Németországba utazott, hogy egy faiskolai társaság berlini közgyűlésén találjon „fákhoz értő” szakembert. Így került a faiskola élére Albrecht Ágoston, akivel tovább erősödött a kertészet szakmai színvonala.
A faiskola nagy ütemben fejlődött a második világháborúig: területe elérte a 140 holdat, és rendkívül széles növényválasztékkal büszkélkedhetett. Az üzem 350-féle gyümölcsfa, 500-féle rózsa, 1000-féle évelő növény, 160 fafaj, valamint 60-féle örökzöld és fenyő szaporításával foglalkozott. Ezek jelentős része megtalálható volt a katalógusaiban. Kosárkötőfűz-telepe is volt a faiskolának, helyben fonták a kosarakat, és abba csomagolva küldték az árut szerte az országba.
Távolabbra főként vasúton szállították az értékesített növényeket, de a környékbeliek is vásároltak. Schrikker Sándor tulajdonos nagy hangsúlyt fektetett a szakmai színvonalra, családját is ebben a szellemben nevelte: mindhárom gyermeke kertészmérnök lett, egyik lánya Ormos Imréhez, a kertépítő kar alapítójához, másik, Manninger Adolfhoz, a híres növénynemesítőhöz ment feleségül.
A második világháború alatt, különösen 1944 novemberében Alsótekeres komoly harcok színterévé vált, amelynek során a terület tizenhatszor cserélt gazdát, és majdnem teljesen megsemmisült. A háborút követően a faiskola sem maradt ki az államosításból, 1945 augusztusában megalakult az Alsótekerespusztai Faiskolai és Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amelynek irányítására a tulajdonost kötelezték.
Ebben az időszakban Probocskai Endre volt a szövetkezet főkertésze, aki később megalapította a Kertészeti Egyetem Faiskolai Termesztési Tanszékékét. A szövetkezet 1949-ben megszűnt, miután része lett az összes államosított magyar faiskola összevonásával létrejött Nemzeti Faiskolák Vállalatának. Ezt követően Alsótekeresi Állami Gazdaság, Badacsonyi Állami Gazdaság, végül 1974-től Siófoki Állami Gazdaság néven működött tovább a faiskola.
