Ezekben az években a tevékenység  díszfaiskolai szerepe visszaszorult, mivel a veszteségeket szenvedett országban a mezőgazdasági termelés elsősorban alapélelmiszerek és gyümölcsfák előállítására fókuszált a luxusnak minősített dísznövények helyett. Az időszak végére a faiskola a keleti blokk egyik legnagyobb gyümölcsfa-ellátójává vált, a Brandenburgi-kaputól Észak-Koreáig terítették a gyümölcsfákat.

Az 1990-es évek elején, a rendszerváltással megszűnt az állami faiskola, és 1991. szeptember 3-án megalakult az Alsótekeresi Faiskola Kft., amely azóta is működik. A piacgazdaság kihívásaira válaszul termékszerkezet-váltásra, majd szakosodásra volt szükség: a faiskola ma várostűrő, valamint a klímaváltozáshoz alkalmazkodni képes fák nemesítésével, nevelésével és termesztésével foglalkozik.

Nemesítés pozitív tömegszelekcióval

A termékszerkezet-váltással kapcsolatban Barabits Elemér ügyvezető igazgató elmondta, hogy a gyümölcsfák és a díszfák termesztése között az első néhány évben csekély az eltérés. A nevelés kezdeti szakaszában hasonlóságok figyelhetők meg, majd a fejlődési folyamat előrehaladtával egyre jelentősebbek a különbségek, főként a méretbeli növekedésben, valamint az anyagmozgatási és logisztikai feladatokban.

Az Alsótekeresi Faiskolának széles a választéka. A termékkört úgy fejlesztik, hogy annak minden eleme rugalmasan igazodjon a változó környezeti feltételekhez. Városi zöldterületek kialakításánál alapvető elvárás a minél változatosabb, diverzebb növényállomány létrehozása, amely hozzájárul az élhetőbb környezethez.

A nemesítés is erre, a teljes szortimentet felkaroló szemléletre épül: amennyiben egy-egy növény rendkívül jó tulajdonságokat mutat, összehasonlító termesztésbe kerül a legjobb fajtákkal, és ha versenyképesnek bizonyul, megkezdik nagyobb arányú szaporítását, köztermesztését. Ezt a folyamatot nevezik pozitív tömegszelekciónak, tehát amikor egy nagy tömegből kiemelik a legkedvezőbb tulajdonságú egyedeket és azokat továbbszaporítják.

A faiskolában főként a Kárpát-medence és a magyar flóra fafajaival, fajtáival foglalkoznak. Például a kőris-, hárs-, szil- és berkenyefajok genetikailag jól alkalmazkodnak az éghajlati változásokhoz. Emellett újabban az eddig kevésbé hangsúlyos fajok, mint a sajmeggy vagy a különböző tölgyfélék – csertölgy, molyhos tölgy és ezek hibridjei – iránt is felkelthető az érdeklődés, hiszen szárazságtűrésüknél fogva városi környezetbe is eredményesen telepíthetők.

A hazai származások mellett kiemelkedő szerepet kapnak a balkáni eredetű fajok, amelyek jelentős hányadát adják a közép-európai faiskolai kínálatnak. A régió növényvilága – beleértve a platánt, vadgesztenyét, török mogyorót, a Celtis australist, illetve többféle juhart, hársat, kőrist –, de még a Gleditsia, a Sophora és a Koelreuteria fajok is olyan genetikai örökséget hordoznak, amely lehetővé teszi számukra, hogy lekövessék a hazai éghajlatot. Továbbá a hasonló éghajlatú, száraz, arid, szemiarid régiókból – így Közép-Ázsiából, Kínából, Mongóliából, valamint az Egyesült Államok hasonló adottságú területeiről – is származnak alapanyagok.