0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. február 2.

Múlt és jelen a 103 éves faiskola történetében

Magyarországon kevés kertészeti üzem mondhatja el magáról, hogy fennállásának századik évfordulóját is megélhette. A faiskola centenáriumát a pandémia idején ünnepelte, története pedig hűen tükrözi a magyarság elmúlt száz évét...

Fókuszban a szárazságtűrés

A bemutatott fajták szelekciója több évtizedes kutatómunka eredménye; expedíciók során vizsgálták a potenciálisan megfelelő növényanyagokat, azonban a tapasztalatok alapján rendre a hazai eredetű fajok bizonyultak a legalkalmazkodóbbnak.

A külföldi növények honosítása nagy nehézségekkel jár, ahogy azt például a kínai nyár téli fagyérzékenysége is mutatta. Ezzel szemben a hazai fajták – különös tekintettel a szárazságtűrőkre – képesek alkalmazkodni a szélsőséges időjárási viszonyokhoz, például rügyzárással vészelik át a nyári aszályos időszakokat.

Az évi 450-500 mm csapadék a fatermesztés legalsó határa, ezért ami a faiskola területén nevelkedett, az egész országban jól alkalmazható

A nemesítés fő célja olyan növények előállítása, amelyek egyszerre szárazságtűrők, víztakarékosak, rezisztensek, továbbá formailag is megfelelnek az elvárásoknak. A faiskola ehhez hosszú távú, alapos szelekciós munkát végez, mivel a hagyományos keresztezéses nemesítés időigényessége miatt a természetes szelekciót és a már adaptálódott növények kiemelését helyezik előtérbe.

Ezáltal garantált, hogy a termesztés során megbízhatóan teljesítő, az éghajlathoz igazodó fajok és fajták kerüljenek ki a kínálatba.

Barabits Elemér rámutatott arra is, hogy nemcsak éghajlatunk, de társadalmunk is érezhetően változik. A fák egyre értékesebbé válnak, miközben életfeltételeik folyamatosan romlanak, ezért fenntartásuk fokozott odafigyelést igényel. Nem elegendő elültetni őket, legalább 3-6 évig rendszeres utógondozásra van szükség.

A növényeket mindaddig ápolni kell, amíg gyökérzetük el nem éri azt a mélységet, ahonnan már képesek önállóan felvenni a szükséges nedvességet és tápanyagokat. Amennyiben ez elmarad, kárba veszhetnek az ültetésre fordított erőforrások. Ezt minden esetben hangsúlyozni kell, ha az élhetőbb környezet megteremtése a cél.

Szabványos sorfák

Szabványos, háromszor átültetett sorfák nevelése a célja az Alsótekeresi Faiskolában alkalmazott termesztéstechnológiának. A szabvány szerint a sorfa a fajtájára jellemző, háromszor átültetett, legalább 14/16 centiméter törzskörméretű, 220 centiméter törzsmagasságú egyed.

Fotó: Monika , Pixabay

A koronában végigmegy a sudár, ami biztosítja, hogy 20 centiméter törzskörméret felett 250 centiméterig megemelhető legyen a koronája. A sorfa alatti kategória a magas törzsű fa, melynek minden egyede 12/14 törzskörméretű, minimum 180 centiméter törzsmagasságú, legalább kétszer átültetett, és a fajtájára jellemző tulajdonságokkal rendelkezik. A magyar szabvány termelőbarát, nem ír elő többet annál, mint amit a faiskolás teljesíteni tudna.

Alsótekeresen az iskolázott csemetét beszemzik, így az már egyszer átültetettnek számít. Ebből suhángot nevelnek, és a következő átültetés után kialakítják a megfelelő törzsmagasságot. Ezt követően a nevelés folyamán harmadszor is átültetik a növényeket. Az első szakaszban 140 × 50-60 centiméter, a másodikban 200 × 150 centiméter, a harmadikban pedig 400 × 300 centiméter a térállás.

Így lesz megfelelő tér a korona fejlődéséhez és a fajtára jellemzően fejlődhet a növény.

A nevelés fajonként és fajtánként eltérő időt vesz igénybe, a gyorsabban növők öt-hat év alatt, a lassabban fejlődők egy-két évvel hosszabb idő alatt érik el a sorfa minőséget. A négyszer-ötször átültetett növények térállása 400 × 300 centiméter, példányaikat körülbelül 110-120 centiméteres földlabdával emelik ki, az ennél nagyobbakat 130-140 centiméteres földlabdával már kézzel kell kitermelni. Ebből a méretből ugyanis évente csupán 10-20 darabot adnak el, ezért nem vásároltak hozzá drága gépeket.

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: