A legújabb fajták
A Pécsi Kertészeti Vállalat foglalkozott korábban a gömb koronájú virágos kőrisek szelekciójával, ezek egyike volt a Fraxinus ornus Mecsek fajta. A munka azonban abbamaradt. Barabits Elemér az Alsótekeresi Faiskola újabb gömb koronájú kőrisfajtáját mutatta be, amit Villánynak neveztek el.
Ez 6-8 méter magasra nő, a Mecsekénél 20%-kal nagyobb a koronája, kicsit hosszabb a tenyészidőszaka, ezért a lombja később hullik le és egészségesebb marad. Igényei a Mecsek fajtáéval megegyeznek, de visszavágható, ezért villanyvezeték alá is ültethető. A kisebb koronájú fáknál fontos, hogy megújítható legyen a koronájuk – ha elérnék a vezetéket, akkor 80-100 centiméteres gömbre vissza lehessen vágni őket, ami után képesek legyenek megújulni, így öt-hat évig ne legyen velük fenntartási gond.
Vannak kisebb termetű, nem gömb koronájú fák például a Koelreuteria, a Sorbus és a Fraxinus ornus fajok között, és ahol jobb az adottság, ott a japán díszcseresznye (Prunus serrulata) is telepíthető villanyvezeték alá, hiszen 7-8 méternél nem lesz magasabb.
A magyar kőrisek (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) gömbkoronájú fajtája, a Mudi saját magát metszi vissza: a hajtás utolsó ízköze mindig visszaszárad, ezáltal tartja göbölyű formáját. Barabits Elemér Fraxinus ornus-szelekciójának legújabb eredményei a F. ornus Huba és a F. ornus Tas fajták. Szükség volt normál koronájú virágoskőris-fajtákra is, hiszen a kategóriát jelenleg hazánkban a gömb alakú F. ornus Mecsek uralja.
A F. ornus Huba lombja gyönyörű, ellenálló. Az erőteljesebb növekedésért öntözni kell, és így a vezérhajtás a koronában kinevelhető, 10-15 méter magas lesz. Hazai származású, ami látható megjelenésén, haragoszöld, egészséges a lombja, és ellentétben a nyugat-európai fajtákkal, idősebb korában is megtartja szép kúpos koronáját. A F. ornus Tas kerekebb levelű, 50%-kal kisebb termetű. A két új fajta az átlagnál kevesebb termést hoz. Székesfehérváron és Szegeden utcafásításra már telepítettek belőlük.
Ennek ellenére a legellenálóbb faj, mégsem foglalkoztak vele hazánkban korábban, az USA-ban és Hollandiában azonban már vannak újabb fajtái. Az Ulmus pumila rezisztens a szilfavészre, így rezisztencia-nemesítéskor jellemzően ez az egyik szülő. Hazánkban az Alföld fásításához ezt a fajt ültették, ezért láthatjuk sokfelé az utak mentén.
Városfásításra nem alkalmas, mert elágazó, alacsony törzset nevel, koronájának nincs végigmenő sudara. Mivel az Ulmus pumila (szibériai vagy pusztaszil) elterjedt hazánkban, az Ulmus minor (mezei szil) egyedeivel spontán hibridizálódott. A szerencsés helyzetnek köszönhetően a természetben szép spontán hibridek jöttek létre. A mezei szil jó koronaformájú, ezért szelekcióval nagyon előnyös egyedeket lehet kiválasztani. Az új fajták a telepítést követően gyorsan nőnek, nem kényesek, jól alkalmazkodnak, de közülük csak a rezisztensekkel érdemes foglalkozni, elemezte Barabits Elemér.
Az Ulmus pumila Hajdú szép kúpos koronával rendelkezik, gyorsan fejlődik, jól tűri az alakítást. Az Ulmus pumila Kun szélesebb, sötét mélyzöld, fényes levelű fajta.
