A szilfavész elleni rezisztencia bizonyítására Alsótekeresen a következőt alkalmazzák. A 7-es főút melletti fasávban sok szilfa él, mindegyik szilfavésszel fertőzött. A klónokat az út melletti táblákba ültetik, és amelyik közülük elpusztul, az nem ellenálló. Barabits Elemér Perzsiából hozott hatvan szilfaklónt, kiültették őket, egyikük sem élte túl a fertőzést az érzékenységük miatt. Perzsiában sivatagszerű területek veszik körül az élőhelyüket, ami izolációt jelent, ezért ott egészségesek. A hazai viszonyok közötti ellenállóság négy-öt év vizsgálati idő alatt derül ki, és tíz-húsz évre van szükség, mire egy fajta megjelenhet. Manapság senki sem vállalja fel, hogy ennyi időt foglalkozzon egy-egy fajtával. A faiskola most jutott el oda, hogy meg tudja mutatni az új szelekciókat.

A hársszelekciói közül a Tilia tomentosa Sisi ezüsthársfajtát emelte ki a nemesítő. Szép egyenes törzsű, 20-25 méter magas lesz, könnyen nevelhető, jól bírja az éghajlatunkat, már Nyugat-Európában is kezdik megismerni. Lombja még ősszel is egészséges, végigmenő sudárral rendelkezik. Egységes, szabályos növekedésű, ha jól kezelik, még az ültetés évében méteres hajtásnövekedést tud elérni.

A hárs erdei faj, állományban él, ami megvédi a sugárzó hőtől. A városba egyedileg kiültetett fákat azonban minden irányból éri a sugárzó hő. Ezt nehezen tolerálják az erdei fafajok, köztük a hársak, kőrisek, juharok. A török mogyoró a parás, a nyírfa pedig a fehér színű kérgének fényvisszaverő tulajdonsága miatt erre nem érzékeny.

A Sorbus-fajok termőhelyi igénye ugyanolyan, mint a virágos kőriseké: szárazságtűrők, egészséges a lombjuk, bár kisebb termetűek és lassan fejlődnek. A szárazságtűrő fafajok lassabban nőnek, de öntözéssel méretesebbek lesznek. A berkenyék közül a hegyvidéki, montán származású Sorbus aucuparia kiesik a városfásításból, nem alkalmas belvárosi telepítésre.

A hazánkban meghonosodott Ginkgo ugyanakkor a városfásítás fontos faja. Barabits Elemér szelekciója, a G. biloba Hunor fajta 6-8 méter magas, közepes gyorsasággal növekszik, hímivarú, 1,5-1,8 méter széles, szivar alakú koronát fejleszt. A városi körülményeket jól tűri. A Ginkgo biloba gömb koronájú fajtája lassú növekedésű, házikertben, parkban nagyon mutatós, de fasorba illesztése nehézkes.

Városfásításnál mérlegelni kell, milyen gyorsan nő a fajta, mennyi az ára. A városokba robosztusabb növény kell, olyan, mint a Fraxinus ornus Mecsek (gömbkőris), az Acer platanoides Globosum (gömbjuhar), vagy a Robinia pseudoacacia Umbraculifera (gömbakác).

A felmelegedéssel egy időben olyan fafajok is szóba jönnek már, amelyeket hazai körülmények között eddig fagyérzékenynek tartottak. Ilyen a Celtis australis. Csemetekorban ugyan valóban fagy­érzékeny, ahogy a bükk, hárs és sok más faj is. A félig mediterrán fajták viszont már jól használhatók hazánkban, mert szinte soha nem esik a hőmérséklet mínusz 10 °C alá télen.

Ezek a fafajok át fogják venni a vezető szerepet, mert a meleget sokkal jobban viselik, mint a meglévők. Hőmérsékletben és szárazságban is egy klímazónát ugrunk várhatóan.

Fontos faj a platán. Nagy lombja és kártevői miatt jelenleg nem kedvelt a városfásításban, pedig gyönyörű, a legnagyobb termetű fáink közé tartozik, jó várostűrő, elviseli a sugárzó hőt, a meleget. Foglalkozni kell azzal, hogy a gombabetegségekkel és a csipkéspoloskával szemben ellenállóbb, rezisztensebb fajták jelenhessenek meg.

A gombabetegségek közül az a veszélyes, ami a tenyészidőszak elején lép fel, mert lerontja a lombozatot az egész hátralevő időszakra. Az Alsótekeresi Faiskolában a Barabits Elemér közép-ázsiai gyűjtéséből származó platánfajták közül jó szelekciók vannak már, közülük kiemelkedő a Platanus orientalis (keleti platán). Szép zöldtömeget ad, a jövőben egyre keresettebb lesz hazánkban. Az új szelekciók közül vannak minden kezelés nélkül teljesen egészséges növények is.

A Carpinus betulus visszaszorulóban van a városfásításban, mert nem eléggé tűri a sugárzó hőt. Az oszloposabb fajták ellenállóbbak, hiszen a sűrűbb lombozat jobban takarja a belső fás részeket. Az Aesculus fajt a lombkárosodás miatt kezdik kiűzni a városokból, de piros virágú fajtája, az A. × carnea Briotii nem annyira érzékeny. Székesfehérvár belvárosában is több helyen megtalálható. A csörgőfának (Koelreuteria) van már oszlopos fajtája is. A szelekció során arra törekszenek, hogy szebb koronájú klónnal jelenjenek meg, ami egységesebb képet mutat.