Kína ugyan 2020-ra jelentősen csökkentette belső felhasználását, Brazília időközben átvette a vezető szerepet az antibiotikummal „terhelt” állati termékek legnagyobb exportőreként, míg India és Indonézia az exportkereslet miatt még növelte is az állattenyésztésben használt antimikrobiális szerek mennyiségét (India „antibiotikum-lábnyoma” például ~16%-kal emelkedett 2010–2020 között).
Az antibiotikum-használat hatásai tehát az egész világra kiterjedt, a mindennapi fogyasztási cikkek széles köre révén a fejlett világba is beépül a probléma.
A szakértők szerint ezért az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben a teljes ellátási láncra ki kell terjeszteni a szabályozásokat, nem csak az élelmiszer-termelésre.
Európai szabályozás, magyar trendek és One Health
Az Európai Unió az utóbbi években szigorú intézkedésekkel igyekszik visszaszorítani az állattenyésztésben alkalmazott antibiotikumokat.
2022-től az új uniós előírások szerint antibiotikumot csak állatorvos írhat fel, és tilos azt rutinszerű megelőzésre használni.
Tilos továbbá rutinszerűen antibiotikumot alkalmazni a nem megfelelő higiénia ellensúlyozására, és szigorú feltételekhez kötötték a teljes állományokat érintő kezeléseket is.
Ezeket a korlátozásokat már az EU-ba exportáló országoknak is be kell tartaniuk, vagyis az Unió csak olyan állati eredetű termékeket enged be, amelyek előállítása során nem sértették meg az uniós tiltásokat.
E lépések és a szakma erőfeszítései nyomán Európában évek óta meredeken zuhan az állatgyógyászati antibiotikumok forgalma.
2011 óta az EU-ban közel 43%-kal csökkent az értékesített állatgyógyászati antibiotikumok mennyisége, 2018 és 2022 között pedig további 28%-os visszaesést mértek.
Az EMA friss jelentése szerint Magyarországon is kedvező tendencia érvényesül, 2023-ban hazánk már csak a hetedik helyen állt az uniós rangsorban az egy állategységre jutó antibiotikum-felhasználás terén, és a hazai mutató megközelítette az EU-s átlagot.

A One Health megközelítés az antimikrobiális rezisztenciát egységesen humán-, állat- és környezeti egészségügyi kihívásként kezeli.
Ennek jegyében a tagállamok a használat mérséklése mellett fejlesztik az adatgyűjtést és monitorozást, támogatják az állategészségügyi megelőző lépéseket (például vakcinázás, biobiztonság), és növelik a gazdálkodók és fogyasztók tudatosságát.



