Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) nemrégiben ismertette az állásfoglalást A természet helyreállításának lehetőségei (Opportunities in Nature Restoration) címmel. Az EASAC – amely független, bizonyítékokon alapuló szakértői tanácsokkal segíti az uniós döntéshozókat a kritikus jelentőségű környezeti, energetikai és élettudományi kérdésekben – publikációja szerint Európa leromlott állapotú ökoszisztémáinak rövid távú – mintegy 150 milliárd euróra becsült – helyreállítási költségeit

– szól a jelentés.

Az Európai Bizottság még 2022 közepén terjesztette elő a természet helyreállításáról szóló rendelet javaslatát, amely 2024. augusztus 18-i életbe lépésével előírja a tagállamoknak az ökoszisztémák tartós regenerálását az Európai Unió szárazföldi és tengeri területein. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapján is megjelent közlemény szerint a „tagállamoknak (így Magyarországnak is) 2026 augusztusáig kell benyújtaniuk az Európai Bizottságnak saját nemzeti helyreállítási tervük tervezetét”.

Az EASAC adatai szerint Európa erdőinek mindössze 1,4 százaléka tekinthető érintetlennek, és a földterületek csupán 3,3 százalékáról mondható el, hogy minimális rajta az emberi beavatkozás. Ezek a környezeti veszteségek közvetlenül összefüggnek a növekvő árvízkárokkal, a csökkenő talajtermékenységgel, az erdők meggyengült szén-dioxid-megkötő képességével és az egyre gyakoribb erdőtüzek kockázatával.

A publikáció szerint az EASAC három kulcsfontosságú ökoszisztémában azonnali, nagy hatékonyságú helyreállítási intézkedéseket sürget.

– Mezőgazdasági tájak: át kell állni a regeneratív mezőgazdaságra, mely képes helyreállítani a talaj szervesanyag-tartalmát, a biológiai sokféleséget, a vízmegtartó képességet és az éghajlat változásához való alkalmazkodóképességet, miközben fenntartja a hozamokat. Ennek az átállásnak elsődleges eszközei a diverzifikált vetésforgók és a köztes vetés, a takaró- és évelő növények termesztése, a talajművelés intenzitásának csökkentése, az agrárerdészet, a táji elemek számának növelése és az integrált növényvédelem. A politikának ösztönöznie és jutalmaznia kell a mérhető eredményeket, beleértve a talajban tárolt szén-dioxid mennyiségének növelését, a biológiai sokféleség és a vízszabályozás javulását.

– Erdők: az erdők légköri szén-dioxidot megkötő képessége folyamatosan gyengül az éghajlati stressz és a fokozódó fakitermelés miatt. A természetközeli erdőgazdálkodás, a vegyes fajú és korú faállományok, az élőhelyek védelme és a táj jellegéhez alkalmazkodó tűzveszélyes biomassza kezelése csökkentheti az erdőtüzek kockázatát, és helyreállíthatja az erdők ellenálló képességét. A bioenergia-ösztönző szabályozásoknak előnyben kell részesíteniük a biomassza-hulladékok felhasználását. Helyre kell állítani az erdőkben tárolt szénkészletet.

– Tőzeglápok: a korábban lecsapolt tőzeglápok újbóli elárasztása jelentősen csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását, mérsékelheti a bozóttüzek kockázatát, javíthatja a vízmegtartást és helyreállíthatja a biológiai sokféleséget.