A klímaváltozás hatásait, az öntözési, munkaerő és piaci nehézségeket hajlamosak vagyunk nem kiszámítható tényezőként emlegetni, pedig a bizonytalanság leginkább bennünk van, nem a körülményekben.
A gondok orvoslására, enyhítésére, vagy új utak megtalálására pedig mielőbbi szemlélet-, és technológiai váltásra, nem mellesleg együtt gondolkodásra, együttműködésre van szükség, nemcsak a gazdálkodók között, hanem a termelők, állami intézmények, a kutatás és oktatás szintjén is, hangsúlyozták a hódmezővásárhelyi konferencia előadói.

Fotó: Rimóczi Irén
Egy évnyi csapadék hiányzik
Rossz érzés szembesülni vele, de például a Csongrád-Csanád vármenye vízgazdálkodását nagyban meghatározó Tiszában 2001 óta nem mértek olyan alacsony vízszintet, mint tavaly. A talajvízszint pedig néhol olyan mélyen van, hogy a fás szárúak gyökerei sem érik el. A 6 méter mély monitoring kutak egy része már Szentes környékén is kiszáradt.

A hőmérséklet-emelkedés az Alsó-Tisza-vidéken már bőven meghaladta a 1,5 C -ot, aminek elkerülését a párizsi megállapodásban célul tűztünk. Az utóbbi 3 év összegzéséből pedig az derül ki, hogy egy teljes év csapadékmennyiség hiányzik. Ráadásul a felmelegedésből, intenzívebb besugárzásból minden eddiginél erősebb a párolgás.
Friss adatok szerint a talaj felső 50 centiméterének víztelítettsége javult a téli csapadéknak köszönhetően, ám a 0-100 centiméteres réteget nézve, továbbra is nagy a baj. Az okok egyrészt a városiasodásban gyökereznek, illetve abban, hogy a szakszerűtlen művelés miatt a talajok többségének rossz a szerkezete, gyorsan kiszárad, a nagy repedésekbe befolyó víz pedig gyorsan elpárolog, ahelyett, hogy felszívódna, eltárolódna.



