A beérkezett inspiráló munkák alapján kiválasztottuk az idei nyertest, Nagy Sándor balmazújvárosi pályázót, akinek bemutatkozását ezúton közöljük. A fődíj elnyerése mellett gratulálunk minden további résztvevőnek is!
Szerző: Nagy Sándor
Nagy Sándor, 17 éves balmazújvárosi lakos vagyok. Itt élek a településen gazdálkodással foglalkozó családommal. A hajdúböszörményi Északi ASzC Széchenyi István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium végzős gazda szakos tanulójaként írtam meg a pályázatomat osztályfőnököm, Inczéné Konyári Ágnes javaslatára.
A mezőgazdaság iránti szeretetemet a hitelességre és a gyökereimre alapozom. A mezőgazdaság számomra nem csupán egy szakma, hanem egy négyéves korom óta tartó életforma. Az elmúlt évek megtanítottak arra, hogy az állatok iránt feltétel nélküli szeretet, felelősségvállalás szükséges, valamint az ellátásuk és a takarmánynövények gondozása nem halasztható feladat, ami pontosságra, szorgalomra és kitartásra nevelt.
Az élet körforgásáról, a szezonalitásról és a fenntartható környezethasználat fontosságáról is sokat tanultam ezen időszak alatt. Sok tapasztalatot szereztem arról, hogy a befektetett idő és munka, a szívósság, az igyekezet, a fáradozás idővel megtérülhet, de közben kockázatot is kell vállalni, türelem, alázatos munkavégzés szükséges.
Az állatok iránti szeretetem és érdeklődésem generációkra nyúlik vissza. Ebbe a világba születtem bele, ezáltal kicsi korom óta részese vagyok a gazdaságunknak, és aktívan részt veszek a fenntartásában és az állatok napi gondozásában.
Már kisgyermekkoromban szövögettem az álmaimat, és eldöntöttem, hogy tanyát szeretnék majd, sok-sok állattal. Kedvenceim voltak, és még mindig azok: a lovak. Négyévesen eldöntöttem, hogy csikós leszek – határozott kisfiú voltam, nagy álmokkal.
Óvodai ballagásomra is egy pónit szerettem volna, de akkor szüleim éretlennek tartottak egy póni gondozására. Nem adtam fel, és összegyűjtöttem elegendő pénzt egy lóra. Majd tízévesen megvettem életem első póniját, Hollót. Miután hozzám került, Holló egyedül volt, így arra az elhatározásra jutottunk szüleimmel, hogy veszek neki társnak pár birkát. Az állatállomány évről évre bővült, mára már 21 darabra nőtte ki magát. Emellett van még egy kanca pónim: Sziszi, illetve kecskéim, két borjúm és nyulaim.
