Biztonsági és etikai kérdések
Amikor a kutya nyers húst eszik, ő maga egyfajta „biológiai futárszolgálattá” válik a patogén baktériumok és a paraziták számára. Az előző mondatban használt, időzőjelbe tett kifejezés pontosan érzékelteti, hogy a fertőzöttség nem feltétlenül kell, hogy látszódjon, érződjön a kutyán, még ha neki konkrétan semmi baja sem esik, tünetmentes hordozóvá válik.
Ha a kutya megnyalja az ember arcát, vagy kezét, a kórokozók átjuthatnak. De a kutya szőre is fertőzővé válhat. A konyhapultot, és minden eszközt (kést, tálat, vágódeszkát), amit az étel összekészítése során használunk potenciális veszélyforrásként kell kezelni, és szuperhigiénikusan kell tartani.
Ami nem tűnik egyszerűnek, mivel egyes kórokozóknak a mosogatás meg sem kottyan. Fokozottan ajánlott külön hűtőszekrényben és fagyasztószekrényben tartani a kutyaeledelt, nem az emberi táplálékok között. A kutyák ürülékét értelemszerűen veszélyes hulladékként kell kezelni, össze kell gyűjteni, és égetéssel ártalmatlanítani.
Ha valaki mégis ezt választja, akkor a higiéniai szabályok legszigorúbb betartása mellett, szakember által összeállított receptúra alapján érdemes kiviteleznie, és a kutyája végtermékével kapcsolatban is fokozott óvatossággal kell eljárnia.
A nyersetetés nem magánügy, mivel közegészségügyi fenyegetést okoz. Gyermekek kialakulóban lévő, illetve idősek, várandósok, vagy beteg emberek alacsonyabb szinten működő immunrendszere számára fokozott kockázatot jelent. A kutyák számára készített nyers ételekkel rezisztens baktériumokat hurcolunk önszántunkból saját konyhánkba, ezzel jelentős veszélynek tesszük ki magunkat, és elősegíthetjük a környezetünkben olyan szuperbaktériumok terjedését, amelyekre nem hatnak az antibiotikumok.
