Magyarországon az erdei-mezei utak mellett a vadveszélyre olyan táblák hívják fel a figyelmet, melyeken egy stilizált, ugró őz látható. Persze vaddisznó, dámvad, gímszarvas, muflon is szerepelhetne rajta, lévén ők is éppen akkora, sőt még nagyobb galibát tudnak okozni, mint e kis testű szarvas­féle.

A szigetországban ugyanis rengeteg a páva (Pavo), a nagyobb parkokban, erdőn-mezőn és dzsungelben egyaránt találkozhatunk vele. A srí lankai pávák nagy számáról a magyar nyelven is több mint száz éve megjelent „nagy brehmben” (Alfred Brehm – Az állatok világa) ez olvasható: „Sir Emerson Tennent váltig erősítgeti, hogy a páva való szépségéről csak az alkothat magának fogalmat, aki saját szemeivel künn a természetben, a magános vadonban gyönyörködhet benne. Ceylon-szigetének (ma Srí Lanka – K. Zs.) európaiaktól ritkán látogatott részeiben, ahol nem háborgatják, rendkívül gyakori, úgyhogy nappal százakat láthatunk.”

A pávák rendkívül nagy száma azért is meglepő, mert erre a nagy testű madárra bizony sok ragadozónak fájhatna a foga. Valószínűleg testmérete éppen akkora, hogy ragadozó madarak már nem bírnak el vele és a szőrmés ragadozók is csak bizonyos méret felett jelentenek veszélyt számára, belőlük viszont már egyre kevesebb van. A szigeten élő leopárdok állománya is mind csekélyebb – a pávák nagy örömére.

Srí Lanka és Nepál

A páva otthon van szinte az egész indiai szubkontinensen, legészakibb elterjedési területe Nepál szubtrópusi része, az ott lévő lombhullató trópusi erőerdők.

A srí lankai Udawalawe Nemzeti Park az egyik utolsó valóban természetes élőhely a szigeten, olyannyira, hogy itt még vadon élő elefántokkal is találkozhatunk.

Amikor pedig már sütött a nap, a harmatos fűben lépdeltek, vagy ha nem is láttuk őket, jellegzetesen fülsértő kiáltásuk messziről utalt jelenlétükre.

Egy évvel később a nepáli Chitwan Nemzeti Parkban találkoztunk e pompás madárral. Nem voltak annyian, mint Srí Lankán, de azért akadt belőlük bőven. A hajnali párafelhőben itt is, ott is előbukkantak. Nem tudom, hogy miért, de nem egyszer az alvófáknál vegyes csapatot alkottak a rézuszmajmokkal (Macaca mulatta). Talán nagyobb biztonságban érezték magukat a ragadozókat hamar megneszelő majmok társaságában. (Vagy éppen ugyancsak emiatt nem a pávák keresték a majmok társaságát, hanem éppen fordítva: a majmok a pávákét.)

Amint felkelt a nap, a pávák rögvest táplálék után néztek, ilyenkor feltűntek az utakon és az út menti tisztásokon is. Magvakat, gyümölcsöket, egyéb növényi részeket, kisebb állatokat, főként rovarokat, esetleg rágcsálókat keresgéltek.