Tartsunk pávát!
Megfelelő kerítésmagasság mellett nagyobb kertekben szabadon tarthatók, de érdemes szárnytollkurtítást végezni, mivel a madár röpképes. Hasonlóan repül, mint a fácán. A szabadban bogarászó, férgeket gyűjtögető madár az ápolt gyepet sem teszi tönkre, de szüksége van porfürdőzésre alkalmas homokfelületre. Ha kerti ékszerként tartjuk, éjszakára érdemes őket bezárni.
A tenyészállományt érdemes zártan tartani: egy pávapárra körülbelül 20 négyzetméter alapterületű helyet számoljunk, amit minden további tyúk esetében kb. 5 négyzetméterrel növeljünk! A volier kétharmad részét dróthálóval, egyharmad részét tetővel fedjük, és az uralkodó szélirány felől védjük szélfogóval.
Az etető és itatóedények, valamint a fészkelőhely is a tető alatt legyen. Fészeknek készíthetünk szénával, szalmával bélelt ládát, de a páva előnyben részesíti a földön készített száraz, homokos aljú búvóhelyet, vagy akár egy fenyőfa tövét.
Búza, kukorica, napraforgó és egyéb aprómagvak keveréke, valamint pulykatáp a takarmánya. Márciustól állati fehérjében gazdag lágyeleséget és ásványianyag-kiegészítőket adjunk a madarainknak, zárt tartásban pedig rendszeresen biztosítsunk kis mennyiségű zöldeleséget is.
Az ivarérettséget 2-3 éves korban éri el, tenyészidőszakban egy kakas 3-5 tyúkkal alkot háremet. A költési szezon április és szeptember között van. Évente egyszer költ: 4-9 halványsárga, pettyes tojást rak, amelyet a tojó csak a legnagyobb szükségben hagy el. A csibék 27-28 nap alatt kelnek ki. A csibék a felnőtteknek is adott tojás-, sajt- és sárgarépaalapú lágyeleséggel, túróval és 10 napos kor után apróra vágott zöldeleséggel kiegészített fácántápot kapjanak.
A gépben keltetett növendékeket csak 4-5 hetesen engedjük külső kifutóba, és infralámpa segítségével fokozatosan szoktassuk őket a külső hőmérséklethez.
Egy hónapos kor után már a szárnytollazat mintája alapján megállapítható a csibék neme. A páva betegségekre kevéssé fogékony, bár ősszel megfázásra hajlamos.
