Két azonos fajtájú, színű állat szinte ugyanúgy néz ki. De a gazdik szemében a kedvencük egyedi. Egy rajzon vagy festményen hogyan oldható meg, hogy a gazda tényleg a saját társát lássa?
– Nincs két egyforma kutya, látom a különbséget köztük, és ezt úgy lehet pontosan megjeleníteni, ha szőrszálra pontosan az kerül a képre, ami a fotón látható. Ehhez célszerű, ha több kép is van az állatról, abból lehet kiválasztani azt, ami jobban kiemeli az egyediségét, legyen az rajzolat, testtartás vagy arcvonások.
Mitől függ, hogy melyik állatot milyen technikával jobb megörökíteni?
– Van a pasztell- és akvarellceruza-módszer, ahol utóbbit én nem mosom el vízzel, hanem színesceruzaként dolgozom vele. Azért ezt használom, mert krémesebb, mint a színes ceruza. De készítek grafitceruzarajzokat és olajfestményeket is. Utóbbihoz korábban farostlemezt használtam, de ma már vászonra festem a képeimet, mert azon könnyebben dolgozom ki a képet, főleg nagyobb méretben. Vannak, akik alumíniumra dolgozva nullás ecsettel, kisméretben is nagyon pontos olajfestményeket készítenek, én azonban nem kedvelem az alumínium felületét.
Az emberek életében az utóbbi évtizedekben nagyon felértékelődtek a társállatok, ez mennyire látszik meg abban, hogy emberek mellett állatokról is készülnek portrék?
– Az állatok képzőművészeti alkotásokon történő megörökítése nem új keletű dolog, hiszen régen az arisztokrácia tagjai is gyakran szerepeltették a róluk készült festményeken kedvenc állataikat is. A fényképezés robbanásszerű térnyerésével, amikor a mobiltelefonba beépítve szinte mindenkinek a zsebében van egy fényképezőgép is, a képalkotás nagyon elterjedté vált. Ám a naponta készített több tíz vagy akár száz fotó sokszor arra a sorsra jut, hogy a nagy mennyiség miatt sokat közülük soha nem is nézünk vissza.
