Az Európai Unió szempontjából a helyzet valóban kettős megfontolást igényel. Egyfelől stratégiai jelentőségű a kereskedelmi partnerek körének bővítése és a kitettségek csökkentése, különösen abban a nemzetközi környezetben, ahol Kína 55 százalékos vámot alkalmaz az ausztrál kvótán felüli marhahúsra, és a globális piac egyensúlya gyorsan változik. Másfelől a mezőgazdaság továbbra is rendkívül érzékeny politikai terület az uniós döntéshozatalban, ahol már viszonylag korlátozott piacnyitás is erőteljes belpolitikai vitákat és termelői ellenállást válthat ki a tagállamokban.
Magyar szemmel
Hazánk marhahústermelése uniós összehasonlításban viszonylag szerény volumenű, ugyanakkor az ágazat kifejezetten exportorientált, és az elmúlt években egyre határozottabban a magasabb minőségi kategóriák felé mozdult el.
Amennyiben az uniós prémium szegmensben tartós árnyomás alakulna ki a növekvő import következtében, annak hatása közvetetten a magyar termelőknél is jelentkezhet, különösen az exportárak és a jövedelmezőség alakulásán keresztül.
Mindazonáltal az ausztrál behozatal nagyságrendje – még egy 30 ezer tonnás vámmentes kvóta esetén is – csekély az Európai Unió évi több millió tonnás marhahústermeléséhez viszonyítva.
A vita így túlmutat a puszta mennyiségi kérdéseken, és a politikai bizalom dimenziójába is átlép, hiszen az a tét, hogy az uniós döntéshozók képesek-e hiteles garanciákat adni arra, hogy a piacnyitás nem ró aránytalan terheket az európai termelőkre.
