Ezeket a változásokat a tájegységek mikroklímájának alakulása, vízgazdálkodása és a talajtípusok változatossága-mozaikossága okozza. A kisebb területi egységek, tájak növényzeti típusainak összefoglaló neve növénytársulás. Mindegyikre jellemző, hogy környezeti hátterük, fajösszetételük és megjelenésük állandó.

Ezek a növénytársulások fontos indikátorai környezetünk állapotának is, így folyamatos monitorozás alatt állnak. Egy-egy vizsgálatkor megfigyelik a növények egyedszámát, a terület adott növénnyel való borítottságát, társulási képességét, valamint életképességét. Megfigyelik a növényzet függőleges struktúráját is, ami a szintezettségre utal a mohaszinttől a különböző lombkoronaszintekig.

Ide tartoznak például a homoki gyepek, szikesek, sziklagyepek, mocsárrétek, nádasok és vízi társulások.

Hazánkban jellemző, nagy területeket elfoglaló, Petőfi természetképeiből is ismerős arculatot mutatnak a füves szikes puszták. A szikesedés folyamata természetes jelenség: a fokozott párolgás miatt a sók felhalmozódnak a talajfelszín közelében. Az ilyen területeken kizárólag sótűrő növények képesek megélni. A Kisalföldön, valamint a Tiszántúlon nagy kiterjedésben találhatunk ilyen területeket. Olyan fajok élnek itt, mint a kisvirágú lóhere, mezei cickafark, sziki csenkesz, orvosi székfű, sovány csenkesz és a sziki őszirózsa. Nyár derekán jellegzetes látványt nyújt a magyar sóvirág lila felhőivel díszített pusztaság.

Beavatkozás nélkül akár 10 évig is fennmarad- hatnak állapotromlás nélkül, időnként viszont gyors ütemű diverzitáscsökkenés, esetleg özönnövények terjedése figyelhető meg rajtuk, ilyenkor elengedhetetlen a megfelelő kezelés. A természeteshez közel álló fajösszetételű növényzetet precízen megtervezett, mozaikos legeltetéssel érhetjük el. Ez azonban hosszú időt, akár éveket is igénybe vehet. Legeltetésre leggyakrabban juhokat vagy szarvasmarhát használnak, de kecske vagy ló is szóba jöhet. A lovakra sokszor rásütik azt a bélyeget, hogy válogatósak, pedig a száraz, rövid füvű gyepeket szívesen legelik.

Sokat jelent a kaszálók kijelölése is a területkezelésben. A kaszálás a jószág téli takarmányozását oldja meg, emellett, akár egy vegetáció alatt is lehetőséget nyújt az álzsombékok regenerálódására. Azonban nagy körültekintéssel kell eljárni ebben az esetben is, mert Magyarországon az erőgéppel elvégzett kaszálás a legelterjedtebb, ami nagy taposási károkat okozhat, illetve az egyenesszárnyúak rendjébe tartozó rovarpopulációkat is károsíthatja. Ilyen védett egyenesszárnyú például az 50 ezer forintos természetvédelmi értékkel bíró sisakos sáska.